„Fekete István (író, 1900–1970)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Művei: kivettem a felesleges zárójeleket és oszlopot, plusz némi polírozás |
Fekete István naplójából, illetve két felesleges idézőjel törlése |
||
69. sor:
[[1946]] tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról írott művei miatt. A politikai rendőrség, az [[Államvédelmi Hatóság#Az ÁVO|ÁVO]] is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét, és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg.<ref>{{CitPer |szerző=Lőrincz Sándor |cím=Szeretete határtalan határa volt Gölle |periodika=[[Új Ember]] |év=2004 |hónap=3 |nap=28 |évfolyam=50 |szám=13 |oldal= |egyéb= |url=http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.03.28/0902.html |accd=2007-10-27 |aurl=https://web.archive.org/web/20071208225209/http://ujember.katolikus.hu/Archivum/2004.03.28/0902.html |archd=2007-12-08 }}</ref>
Az [[1949]]. tavaszi „tisztogatásig” Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol sem kapott, alkalmi munkából ''(például uszályrakodás, patkányirtás görénnyel)'' tartotta el családját [[1951]] őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a [[kunszentmárton]]i Halászmesterképző Iskolában.
Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belőle, igaz, a Sztálin halálát követő itthoni változásokig ő sem keres(het)te velük a kapcsolatot. Miután kizárták a [[Magyar Írók Szövetsége|Magyar Írók Szövetségéből]], már csupán az [[Új Ember]] és a Vigilia fogadta szívesen írásait, ekkoriban ez nagy egzisztenciális segítséget is jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, [[tárca (műfaj)|tárcaszerű]] novelláit.
[[Fájl:Fekete István emléktáblája Orbánhegyi út 7.jpg|bélyegkép|balra|180px| [[Emléktáblák Budapest XII. kerületében|Emléktáblája a róla elnevezett iskola bejáratánál, Orbánhegyi út 7.]]]]
A két egyházi folyóirat szerkesztősége tulajdonképpen az író kirekesztését követően kezdett érdeklődni iránta. Szerkesztőik, [[Saád Béla]] és [[Sík Sándor]] régebbről ismerték Fekete Istvánt, és olyan
Az ''[[Új Ember]]'' és a ''[[Vigília]]'' közönsége szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszerű szerzőjét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő húsz esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megelevenítő hagyományos elbeszéléseit kedvelték.
Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását. 1950-ben, a [[Rákosi Mátyás#A Rákosi-korszak|Rákosi-korszak]] legvéresebb időszakában, a II. ker. [[Tárogató út]] 77. alatti, volt [[Rajnai Gábor|Rajnai]]-Tömöry villában található lakásába befogadta a Szent Ferenc Leányai apácarend
[[1955]]-ben a ''Halászat'' című könyvét tankönyvként adták ki. Ezután számos kiváló ifjúsági regényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázolta.
| |||