„Járványos gyermekbénulás” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
tisztázzuk |
link |
||
79. sor:
1952-ben az Egyesült Államokban az ország történetének legnagyobb járványa tört ki (57 ezer eset, amely háromezer halálos áldozattal járt), ami elindította a nagy versenyt a betegség megelőzésének kidolgozásáért. 1955. április 12-én [[Jonas Edward Salk]] bejelentette, hogy kifejlesztett egy vakcinát. A vakcina úgy készült, hogy ázsiai [[rézuszmajom|rézuszmajmok]] veseszövetében tenyésztettek ki poliovírust, amelyet azután [[Formaldehid|formaldehiddel]] elöltek. Salk elsőnek saját magán, majd feleségén és három gyermekén próbálta ki az új oltóanyagot, amely a laborvizsgálatok alapján is sikeresnek bizonyult. Ezután példátlan méretű humán kísérletben tesztelték az oltóanyagot. A vizsgálatba {{szám|1800000}} gyermeket vontak be, ezen felül {{szám|220000}} önkéntest, {{szám|64000}} iskolai és {{szám|20000}} egészségügyi alkalmazottat. A program költsége több mint ötmillió dollár volt. A tesztelés azért igényelte a nagyszámú tesztalany bevonását, mert a poliovírus okozta betegség csak a megbetegedett személyek kis százalékánál okozott bénulást. A teszt sikere után megindult a Salk-vakcina tömeggyártása, ami lehetővé tette a teljes lakosság immunizálásának megkezdését. Azonban április 25-én a frissen oltottak között bénulásos eseteket jelentettek. A gyors vizsgálat hamar kiderítette, hogy az öt nagy gyártó egyike, a ''Cutter Laboratories'' termékével oltottaknál jelentkezett a váratlan komplikáció, amely változatot aztán két nap múlva visszahívták a forgalomból. Május 8-án leállították az oltásokat. Június 23-án az Amerikai Közegészségügyi Szolgálat jelentése szerint a beoltottak közül 149 fertőzött személyt találtak, akik közül hatan meghaltak. A lefolytatott vizsgálatok után végül nem marasztaltak el senkit sem ez ügyben. Ez az úgynevezett „Cutter-incidens” visszavetette a Salk-féle vakcina iránti érdeklődést.
Sabin némi késéssel, 1957-re mindhárom bénulást okozó vírustípusból sikeresen létrehozott egy legyengített, de élő törzset. Az így kifejlesztett Sabin-csepp szájon át adható védekezés volt, ami a bélfalon tartósan megakadályozta a vírus szaporodását. Azonban egyes körökben komoly ellenérzést váltott ki, hogy Salk módszerével szemben végső soron a rettegett vírusból élő törzseket juttatott a szervezetbe. Elsőként [[Kuba|Kubában]] és [[Szovjetunió]]ban próbálták ki. (A szovjet kutatásokat
Négy évvel a Salk-vakcina bevezetése után kutatók kimutatták, hogy egyes rézuszmajmok veséjében egy, az emberben is terjedni képes vírus, [[SV40]] található. A feltételezések szerint e vírus rákkeltő hatású is lehet. Habár a ''US Public Health Service'' nem volt meggyőződve a vírus ártalmasságáról, 1961-ben mégis a problémás vakcina fokozatos kivonásáról döntött. Az új oltóanyag előállításakor már rézuszmajmok helyett a vírusmentes amerikai szürkemajmokat használták fel. Mint később kiderült, a Sabin-cseppek egy része is fertőzött volt a majomvírussal.{{refhely|BBC news}} {{refhely|informed.hu}}
91. sor:
=== Megelőzés ===
A betegség megelőzése a gyermekek [[gyermekbénulás elleni védőoltás|immunizálásával]] lehetséges. Ma nyugaton elsősorban a Salk-féle inaktivált vírust tartalmazó injekciót használják (IPV), de bizonyos körülmények között (olcsóbb, egyszerűbb beadni) az orvosok az élő (de legyengített) Sabin-cseppeket (OPV) használják. Az OPV immunizálás jobb védettséget ad, de az IPV esetén kevesebb a komplikációkra való esély. Kezdetben előfordult, hogy maga az oltás váltott ki bénulást (Magyarországon több mint három évtized alatt, 1961–91 között 47 igazolt eset volt), de a kombinált oltásokkal már kizárhatók lettek az ilyen problémák. Ezért hazánkban 1992 óta 3 hónapos korban inaktivált poliovírust tartalmazó vakcinával (IPV) kezdik az immunizálást a „Di-aPer-Te +Hib” oltás keretében ''([[torokgyík]]–[[szamárköhögés]]–[[
=== Utókezelés ===
| |||