„Peter Handke” változatai közötti eltérés

Anyja a [[karintia]]i [[Szlovének|szlovén]] származású Maria Handke, született Sivec (1920–1971), aki 1942-ben ismerkedett meg egy már nős férfival, a német banki alkalmazott Erich Schönemannal, aki Karintiában állomásozott német katonaként. Ő Peter Handke apja, anyja azonban még a gyermeke születése előtt feleségül ment az eredetileg berlini villamosvezetőhöz, katonához Adolf Bruno Handkéhoz († 1988). Peter Handke csak nagykorúsága után tudta meg, röviddel érettségi előtt, hogy ki az igazi apja. Peter Handke katolikus gimnáziumba járt ''Tanzenbergbe'', és 1961-ben érettségizett [[Klagenfurt am Wörthersee|Klagenfurt]]ban. Ezután [[Graz]]ban járt egyetemre és jogot tanult, miközben csatlakozott egy új irodalmi körhöz, a „Grazer Gruppéhoz”. 1965-ben megszakította tanulmányait és azóta csak írással foglalkozik. 1973-ban a [[Büchner-díj]]jal tüntették ki. Lakhelye többször változott, [[Ausztria]], [[Németország]] és [[Franciaország]] között. (1967–1970 Németország, 1971–1978 Franciaország, 1979–1987 Ausztria, 1990-től napjainkig újra Franciaország)

 

 

Évek óta súlyosan depressziós édesanyja 1971-ben öngyilkos lett, ezután keletkezett a ''Wunschlos Unglück (Rosszabbul nem is mehetne)'' című elbeszélése. Az önéletrajzi elemeket is tartalmazó történet egy szegény körülményekből fölemelkedni próbáló asszony életét meséli el, átszőve az író önmegfigyeléseivel írás közben. Bár Handke nem tekint írói munkásságának részeként erre az elbeszélésre, kritikusai ebben stílusának fordulópontját látják. ''Lange Heimkehr (Hosszadalmas hazatérés)'' című tetralógiájában ''(Lange Heimkehr, Die Lehre der Sainte-Victoire, Kindergeschichte, Über die Dörfer)'' Handke továbbra is az önmegtalálással foglalkozik, jellegzetessége a hangsúlyozottan magas irodalmi nyelvezet és misztikus ábrázolás. Több regényének témája az írás, jellegzetes példa a ''Mein Jahr in der Niemandsbucht'', amely a ''Mein Jahr in der Niemandsbucht'' című írás keletkezéséről szól.