„Verejtékmirigy” változatai közötti eltérés

z-> k
a ([061] <ref> hibás központozással AWB)
(z-> k)
 
 
===Ekkrin verejtékmirigyek===
Az ember esetében szinte az egész testfelületen megtalálhatóak, az ajkak és a külső nemi szervek egyes részei kivételével. Az embrionális fejlődés során az [[epidermisz]] lenövéseiből jönnek létre, [[szőrtüsző]]khöz nem csatlakoznak. Szerkezetük egyszerű: hosszú, csomóba (glomerulumba) csavarodó, egyik végén vakon végződő csövek. Két részre oszthatóak, a verejtéket termelő szekrétoros rész a [[dermisz]] mélyén és a hipodermisz felső részében található, amely fokozatosan megy át a többé-kevésbé egyenes kivezetőcsőbe, amely a bőr felszínére vezeti ki az izzadtságot.
 
Az ekkrin verejtékmirigyek szerepe a szervezet működésében, hogy az általuk termelt verejték elpárologva segít a testhőmérséklet szabályozásában. A képződő verejték összetételében kezdetben hasonlít a vér ultrafiltrátumára, de a kivezetőcsőben a víz és a nátrium egy része abszorbeálódik, így a végső szekrétum hipotóniás; igen kis mennyiségű [[Fehérje|fehérjét]], [[nátrium-klorid]]ot, [[Karbamid|ureát]], [[uronsav]]at és [[Ammónia|ammóniát]] is tartalmaz, így a mirigyek kis mértékben kiválasztószervként is működnek. Magas külső hőmérséklet esetén az izzadás a homlokon és a fejtetőn kezdődik, majd kiterjed az arcra és a test többi részére; legutoljára a tenyéren és talpon jelenik meg. Ezzel szemben érzelmi stressz esetén a verejtékezés a tenyéren, a talpon és a hónaljakban kezdődik. A testhőt szabályozó izzadás idegi szabályozása [[Acetilkolin|kolinerg]], míg az érzelmit a [[vegetatív idegrendszer]] [[Adrenalin|adrenerg]] ingerlése váltja ki.
Szövettanilag a verejtékmirigy szekretoros része három sejttípusból áll: a mirigyhámsejt jellegű világos és a sötét sejtekből, valamint a összehúzódásra képes mioepiteliális sejtekből. Mindegyik bazális membránon ül és elrendeződésük több magsoros [[hámszövet]]re emlékeztet.
*A világos sejtek nagy mennyiségű [[glikogén]]t tartalmaznak. Jellemzőik közé tartozik még a sok [[mitokondrium]], sima felszínű [[endoplazmatikus retikulum]] és a kis [[Golgi-készülék|Golgi-apparátus]]. Sejtmembránjának felszínét megnöveli oldalirányú és felső részének redőzete (az alapi részen is vannak egyszerűbb betüremkedések). Feltehetően a világos sejtek termelik a verejték vizes alkotóelemeit.
*a sötét sejtek gazdagok durva felszínű endoplazmatikus retikulumban, vezikulákban és Golgi-apparátusuk nagy. Inkább [[glikoprotein]]eket szekretálnak, az azokat tartalmazó vezikulák összegyűlnek a sejt felső régiójában. A sötét sejtek a mirigy belső terére (lumenjébe) nyílnak, míg a világosak lejjebb helyezkednek el és oldalirányban, sejtek közti kis csatornákba választják ki a verejték vizes komponensét.
*a mioepiteliális sejtek a bazális membránhoz közel helyezkednek el a szekretoros sejtek között. Citoplazmájuk nagy mennyiségű [[aktin]]filamentumot tartalmaz és összehúzódásukkal segítik a mirigy tartalmának gyors kiürülését.
 
A kivezető csövek enyhén spirálisan tekeredve vezetik ki a szekretoros rész által termelt verejtéket a bőr felszínére. Amíg a dermisz rétegében halad, falát kétrétegű köbhám alkotja; mioepiteliális sejtek itt már nincsenek. A köbös sejtek kisebbek, metszeteken sötétebbek, mint a szekretoros sejtek. Az epidermiszbe érve a köbös sejtek rétege véget ér és az epidermisz sejtjei alkotják a cső falát.
 
===Apokrin verejtékmirigyek===
Az apokrin verejtékmirigyek hónaljban, a mellbimbóban és udvarában, a külső nemi szerveken és a végbélnyílás körülötti bőrben találhatóak. Módosult apokrin mirigyek még a külső fül fülzsírt termelő ''glandulae ceruminosae'', valamint a szempillák tövébe nyíló Moll-féle mirigyek is. Ezek a mirigyek a szőrtüszőkhöz kapcsolódnak és az embrionális fejlődés során ugyanabból az epidermiszlenövésből alakulnak ki, mint a szőrtüszők. Váladékuk is a tüszőkbe ömlik, általában közvetlenül a faggyúmirigyek nyílása fölött. Szerkezetileg az ekkrin mirigyekhez hasonlóan felcsavarodott, egyik végükön vakon végződő csövek, de néha elágazóak is lehetnek. A szekretoros rész a dermisz alján vagy gyakrabban a hipodermisz felső rétegeiben található.
 
Az apokrin mirigy szekretoros része több szempontból különbözik az ekkrin mirigyekétől. Belső tere (lumene) jóval nagyobb, mert a kiválasztott verejték itt tárolódik. Falát egyrétegű hám alkotja, amely egyetlen sejttípusból áll. A sejtek citoplazmájának felső részben számos apró szemcse található, ezeket szekretálja exocitózis révén. Ezenkívül számos [[Lizoszóma|lizoszómát]] tartalmaznak és gazdagok mitokondriumokban. A verejték kiürítése után megfigyelhető, hogy az új szekrétum termelése során a Golgi-komplex jelentősen megnagyobbodik. A hámsejtek és a bazális membrán között itt is mioepiteliális sejtek helyezkednek el, amlyek nyúlványaik összehúzódásával ürítik ki a verejtékmirigy tartalmát. A kivezető csatorna itt is viszonylag szűk és nagyjából egyenes lefutással tart a szőrtüsző csatornája felé. Eltérően az ekkrin mirigyektől, víz- vagy ionvisszaszívás itt már nem történik. Falát két- vagy háromrétegű köbhám alkotja.
 
Az apokrin mirigyek által termelt verejték fehérjéket, szénhidrátokat, ammóniát, zsírt, és olyan szerves vegyületeket tartalmaz, amelyek elszínezik. Pontos összetétele függ az anatómiai elhelyezkedéstől. A hónaljban termelt verejték a benne lévő sok szerves anyagtól tejszerű és némileg viszkózus. A folyadéknak alapesetben nincs szaga, de rövid idő után a baktériumok lebontó hatása miatt fanyar szagúvá válik. Az apokrin mirigyek a [[pubertás]] idején aktiválódnak a nemi hormonok hatására. Mivel az emlősöknél az ilyen mirigyek általában [[feromon]]okat választanak ki, általánosan elfogadott, hogy az ember esetében is hasonló a helyzet. A férfiferomonok befolyásolják a női menstruációs ciklust és megfigyelték, hogy a női feromonok a férfiakban hormonális változásokat okoznak.
Az apokrin mirigy szekretoros része több szempontból különbözik az ekkrin mirigyekétől. Belső tere (lumene) jóval nagyobb, mert a kiválasztott verejték itt tárolódik. Falát egyrétegű hám alkotja, amely egyetlen sejttípusból áll. A sejtek citoplazmájának felső részben számos apró szemcse található, ezeket szekretálja exocitózis révén. Ezenkívül számos [[Lizoszóma|lizoszómát]] tartalmaznak és gazdagok mitokondriumokban. A verejték kiürítése után megfigyelhető, hogy az új szekrétum termelése során a Golgi-komplex jelentősen megnagyobbodik. A hámsejtek és a bazális membrán között itt is mioepiteliális sejtek helyezkednek el, amlyek nyúlványaik összehúzódásával ürítik ki a verejtékmirigy tartalmát. A kivezető csatorna itt is viszonylag szűk és nagyjából egyenes lefutással tart a szőrtüsző csatornája felé. Eltérően az ekkrin mirigyektől, víz- vagy ionvisszaszívás itt már nem történik. Falát két- vagy háromrétegű köbhám alkotja.
 
Mind az ekkrin, mind az apokrin mirigyeket a szimpatikus vegetatív idegrendszer szabályozza; az előző esetében kolinerg transzmitterek indítják be működését (hő- és stresszhatásra reagálva), míg az utóbbiakat adrenerg transzmitterek serkentik (érzelmi ingerek után, de a hőhatás nem befolyásolja őket).
Az apokrin mirigyek által termelt verejték fehérjéket, szénhidrátokat, ammóniát, zsírt, és olyan szerves vegyületeket tartalmaz, amelyek elszínezik. Pontos összetétele függ az anatómiai elhelyezkedéstől. A hónaljban termelt verejték a benne lévő sok szerves anyagtól tejszerű és némileg viszkózus. A folyadéknak alapesetben nincs szaga, de rövid idő után a baktériumok lebontó hatása miatt fanyar szagúvá válik. Az apokrin mirigyek a [[pubertás]] idején aktiválódnak a nemi hormonok hatására. Mivel az emlősöknél az ilyen mirigyek általában [[feromon]]okat választanak ki, általánosan elfogadott, hogy az ember esetében is hasonló a helyzet. A férfiferomonok befolyásolják a női menstruációs ciklust és megfigyelték, hogy a női feromonok a férfiakban hormonális változásokat okoznak.
 
Mind az ekkrin, mind az apokrin mirigyeket a szimpatikus vegetatív idegrendszer szabályozza; az előző esetében kolinerg transzmitterek indítják be működését (hő- és stresszhatásra reagálva), míg az utóbbiakat adrenerg transzmitterek serkentik (érzelmi ingerek után, de a hőhatás nem befolyásolja őket).
==Eloszlásuk==
Az aktív verejtékmirigyek száma nagyban változik az egyének között, de az egyes testrészek közötti arány nagyjából azonos. A tenyéren nagyjából 370 verejtékmirigy található cm<sup>2</sup>-ként, míg a kézfejen 200/cm<sup>2</sup>; a homlokon 175/cm<sup>2</sup>; a mellkason, hason, alkaron 155/cm<sup>2</sup>; a háton és a lábakon pedig 60–8060-80/cm<sup>2</sup>.<ref>Gray, Henry (1918). "The Organs of the Senses and the Common Integument". Anatomy of the Human Body (20th ed.). Philadelphia: Lea & Febiger.</ref> A tenyér és talp vastag, ruganyos szarurétegében a kivezetőcsövek spirális tekeredése erősebb.
 
===Egyéb állatok===
Az emlősök esetében (a majmok kivételével) ekkrin verejtékmirigyek csak a talpakon találhatóak. Apokrin mirigyek az egész testen előfordulnak. A testhőmérséklet szabályozásában nem olyan hatékonyak, mint az embernél (a lovak kivételével).<ref>Kurosumi, Kazumasa; Shibasaki, Susumu; Ito, Toshiho (1984). "Cytology of the Secretion in Mammalian Sweat Glands". In Bourne, Geoffrey H.; Danielli, James F. (eds.). Protein Diffusion in Cell Membranes: Some Biological Implications. Orlando, Florida: Academic Press. pp. 253–330. {{ISBN|9780123644879}}.</ref> A [[félmajmok]]nál kb. minden huszadik szőrtüszőhöz kapcsolódik apokrin verejtékmirigy.,<ref>Folk Jr, G. Edgar; Semken Jr, A. (1 September 1991). "The evolution of sweat glands". International Journal of Biometeorology. 35 (3): 180–186. doi:10.1007/BF01049065. ISSN 0020-7128</ref> míg az ekkrin mirigyek elszórtan találhatóak az egész testen a szőrszálak között. A [[rhesusmajomrézuszmajom]] és [[huszármajom]] esetében a verejtékmirigyek inkább a mellkason koncentrálódnak, a mókusmajmoknál a tenyéren és talpon, míg a [[medvemakákó]]k, [[japán makákó]]k és [[pávián]]ok egész testén elszórtan előfordulnak.
 
A házi emlősállatok szőrszálaik tövében rendelkeznek apokrin mirigyekkel, de szerepük nem a test hűtése, hanem a szőrzet ápolása. A talpakon lévő ekkrin mirigyek a bőrt nedvesítik a járás és a fogás biztosabbá tétele érdekében.