„Reformáció” változatai közötti eltérés

A 16. század során a lutheri tanok alapján álló evangélikus egyház az északnémet területeken kívül a [[Skandinávia|skandináv]] országokban is egyeduralkodó lett. A kálvinizmus ugyanakkor Svájcon, Franciaországon és a Kárpát-medencén kívül elsősorban [[Németalföld]]ön és [[Skócia|Skóciában]] terjedt el, de [[Csehország]]ban és [[Lengyelország]]ban is megalakult a kálvini hitelvek szerinti református egyház.

 

A mai Belgium és Hollandia [[Németalföld]] néven 1477 óta a spanyol [[Habsburg-ház|Habsburg]]okhoz tartozott, amelyet a királyi családból származó helytartók kormányoztak. A reformáció térhódítását előmozdította a spanyol elnyomás. [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] pedig az ősi hit egységének megtartásával próbálta a különböző tartományokat egységes állammá szervezni.<ref>Marton József: A keresztény újkor, 2006, 55. old.</ref> A [[lutheranizmus]] Németországból korán eljutott Németalföld középső és északi tartományaiba. [[Frízföld]]ön és Hollandiában az [[Anabaptista mozgalom|újrakeresztelők]] mozgalma terjedt, akik fantasztikus elképzeléseket dédelgettek mindaddig, míg [[Leideni János#Münsteri változások|Münster eleste]] kijózanodást nem hozott. [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] idején Németalföldön eretnekek ezreit végezték ki, elsősorban az újrakeresztelőket. Később Észak-Franciaország felől hódítani kezdett a [[kálvinizmus]], kiszorítva a lutheránus befolyást. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

 

{{fő|Németalföldi szabadságharc}}

 

A skóciai reformáció kezdetei az [[1520-as évek]]re nyúlnak vissza. 1528-ban halt meg Skócia első protestáns vértanúja, ''Patrick Hamilton''.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

A hitújítás a kiskorú [[I. Mária skót királynő|Stuart Mária]] uralma alatt kezdett erőteljesebben tért hódítani. A hatóságok kezdetben szigorúan felléptek az új hit prédikátorai ellen, közülük többet is kivégeztek. {{refhely|Gecse Gusztáv: Vallástörténet}}

{{lásd|John Knox|presbiterianizmus}}

 

Lengyelországban a husziták és a humanisták készítették elő az újkori reformációt. Első terjesztői a külföldi egyetemekre járó ifjak és a városról városra járó kereskedők voltak. [[I. Zsigmond lengyel király|I. Zsigmond]] király (1506-1548) szigorú rendeletet adott ki a hitújítók ellen, és [[Gdańsk]] városát 1526-ban megbüntette, amiért Luther tanaival rokonszenvezett. {{refhely|Dr. Ottlyk Ernő: Az egyház története| 251. o.}}

 

Amikor [[II. Zsigmond Ágost lengyel király|II. Zsigmond Ágost]] a trónra lépett [[1548]]-ban, a lengyel protestantizmus már erős lehetett. A királynak udvari papja és gyóntatója, az olasz származású ''Lismanino Francesco'' alapjában véve már ekkor református volt, aki az udvar előtt Kálvin ''Institutió''jából felolvasásokat tartott.<ref>Theologiai szaklap - 1911: Kálvin János és a lengyel reformáció.</ref>

 

Az északi birodalmak az 1520-1530-as években kezdtek áttérni a lutheranizmusra. A katolicizmus teljes felszámolásával konzervatív jellegű, tisztán lutheránus egyházak jöttek létre. A reformokra, amelyek az új egyházformát rákényszerítették alattvalóikra, nem a nép vallási szükségletéből adódóan, hanem a fejedelmi politika következtében került sor. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

 

Dániában elsőként [[II. Keresztély dán király|II. Keresztély]] király igyekezett bevezetni a reformációt, de a katolikus érzelmű nemességgel és papsággal szemben képtelen volt megvédeni álláspontját. 1523-ban feladta trónját és elmenekült. [[III. Keresztély dán király|III. Keresztély]] uralkodása alatt, 1536-ban azután bevezették a reformációt. A dán egyházi szertartás ''Bugenhagen'' alkotta meg. Az egyházi birtokok nagy része a koronára szállt; az ország hét püspökét elmozdították hivatalából, helyükre hét szuperintendens lépett, akiket később ugyancsak püspököknek neveztek; az apostoli utódlás kérdése szóba se került. {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztört. kk., 330-332. o.}}

 

 

== A reformáció mellékáramlatai ==