„Sándor Domokos” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Új oldal, tartalma: „Farczádi '''Sándor Domokos''' (Sándorfalva (Udvarhely megye), 1839. szeptember 2. – ?) állami tanítóképző-intézeti tanár. ==Élete== Sándor Gergely r…”
 
"Farcádi Sándor Domo­kos áll lanitóképző int nyugalmazott tanár folyó hó 16 án 78 éves korában Székelyke reszturon meghalt" Ellenzék, 1917. június 22. / 141. szám
1. sor:
Farczádi '''Sándor Domokos''' ([[Sándorfalva]] (Udvarhely megye), 1839. szeptember 2. – ?[[Székelykeresztúr]], 1917. június 16.)<ref>Ellenzék, 1917. június 22. / 141. szám.</ref> állami tanítóképző-intézeti tanár.
 
==Élete==
 
Sándor Gergely református lelkész és albisi Bod Krisztina fia. 1850. szeptembertől a [[marosvásárhely]]i református gimnázium négy osztályát elvégezvén, 1855-ben a [[nagyenyed]]i Bethlen-főiskola V. osztályába lépett; ugyanott két évig a bölcseleti propaedeutikát és [[Kolozsvár]]ott két évig teológiát hallgatott. Mint papjelölt két évig (1862-64) a nagyenyedi református gimnázium IV. osztályának tanítója volt. 1864 őszén külföldre ment és félévet a [[göttingen]]i, felet a hessen-marburgi és négyet az [[utrecht]]i egyetemen töltött bölcseleti, neveléstani, antik és modern nyelvészeti tanulmányokkal. Ezen három év alatt beutazta [[Németország]]ot, Hollandiát, [[Belgium]]ot; volt Angliában és az 1867. évi világkiállitáson [[Franciaország]]ban. Külföldről 1867. június 8-án érkezett Budapestre. Az 1867-68. iskolai év második felét és az egész 1868-69. évet a [[sepsiszentgyörgy]]i Mikó-főtanodánál töltötte mint segédtanár, honnét hasonló minőségben a [[székelyudvarhely]]i református főiskolához kapott meghívást a német és [[francia nyelv]] tanítására, itt töltötte az 1869-70. évet. 1870. augusztus 1-jén báró [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] miniszter a [[székelykeresztúr]]i állami tanítóképzőhöz kinevezte rendes tanárnak. 1876-tól 1881-ig a [[déva]]i állami tanítóképzőnél mint igazgató működött. Családi körülmények miatt visszatért Székelykeresztúrra rendes tanárnak. 1905-ben nyugdíjaztatását kérte.<ref>Állami tanítóképző értesítője, Székelykeresztúr, 1905</ref>
 
Tanuló korában Kolozsvárt írta I. Béla című énekes költői elbeszélését, mely jutalmat nyert. Cikke a Néptanítók Lapjában (1878. Tájékozásul a népiskolai vak- és siketnéma oktatás kérdéséhez).
13. sor:
* Magyar fogalmazó. Vezérkönyv, példa- és feladattár az oktatás középső fokán előforduló iskolai és házi prózai fogalmazványok készítéséhez. Főtekintettel a mindkét nemű és fokú tanítóképzők szükségeire. Székely-Udvarhely, 1896. (2. kiadás. Magyar fogalmazó. Gyakorlati útmutatás tanítónövendékek és néptanítók számára. Bpest, 1898.)
* Ismétlő füzet az írásművek elméletéhez. (Kézirat helyett.) Székely-Keresztúr, 1901.
 
==Jegyzetek==
{{jegyzetek}}
 
==Forrás==
23 ⟶ 26 sor:
[[Kategória:Magyar pedagógusok]]
[[Kategória:1839-ben született személyek]]
[[Kategória:1917-ben elhunyt személyek]]