„Sándor Domokos” változatai közötti eltérés

Farczádi '''Sándor Domokos''' ([[Sándorfalva]] (Udvarhely megye), 1839. szeptember 2. – ?[[Székelykeresztúr]], 1917. június 16.)<ref>Ellenzék, 1917. június 22. / 141. szám.</ref> állami tanítóképző-intézeti tanár.

Sándor Gergely református lelkész és albisi Bod Krisztina fia. 1850. szeptembertől a [[marosvásárhely]]i református gimnázium négy osztályát elvégezvén, 1855-ben a [[nagyenyed]]i Bethlen-főiskola V. osztályába lépett; ugyanott két évig a bölcseleti propaedeutikát és [[Kolozsvár]]ott két évig teológiát hallgatott. Mint papjelölt két évig (1862-64) a nagyenyedi református gimnázium IV. osztályának tanítója volt. 1864 őszén külföldre ment és félévet a [[göttingen]]i, felet a hessen-marburgi és négyet az [[utrecht]]i egyetemen töltött bölcseleti, neveléstani, antik és modern nyelvészeti tanulmányokkal. Ezen három év alatt beutazta [[Németország]]ot, Hollandiát, [[Belgium]]ot; volt Angliában és az 1867. évi világkiállitáson [[Franciaország]]ban. Külföldről 1867. június 8-án érkezett Budapestre. Az 1867-68. iskolai év második felét és az egész 1868-69. évet a [[sepsiszentgyörgy]]i Mikó-főtanodánál töltötte mint segédtanár, honnét hasonló minőségben a [[székelyudvarhely]]i református főiskolához kapott meghívást a német és [[francia nyelv]] tanítására, itt töltötte az 1869-70. évet. 1870. augusztus 1-jén báró [[Eötvös József (író)|Eötvös József]] miniszter a [[székelykeresztúr]]i állami tanítóképzőhöz kinevezte rendes tanárnak. 1876-tól 1881-ig a [[déva]]i állami tanítóképzőnél mint igazgató működött. Családi körülmények miatt visszatért Székelykeresztúrra rendes tanárnak. 1905-ben nyugdíjaztatását kérte.<ref>Állami tanítóképző értesítője, Székelykeresztúr, 1905</ref>