„Szaddám Huszein” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
89. sor:
Kurd részről {{formatnum:200000}}-re teszik az áldozatok számát. Az [[Amnesty International]] felmérése szerint kb. {{formatnum:17000}} embert nyilvánítottak eltűntnek. Fontos megemlíteni azt is, hogy nem „csak” népirtásról van szó, hanem tudatos kivégzésekről, vagyis a harcképes korban lévő férfiak tömeges lemészárlásáról, amely rengeteg árvát és özvegyet hagyott maga után. Az [[al-Anfal hadművelet]] keretein belül történt ugyan, de az esemény súlyánál fogva attól elkülönítve kezelendő az iraki hadseregnek Szaddám parancsára végrehajtott vegyi támadása a kurd nagyváros, [[Halabdzsah]] ellen [[1986]]. [[március 16.|március 16-án]]. Itt a hadsereg idegmérget és mérges gázt vetett be a civil – főleg nőkből és gyerekekből álló – lakosság ellen. Ezt az akciót a [[Human Rights Watch]] rögtön önmagában népirtássá nyilvánította, illetve ez a pusztítás volt a modern idők legnagyobb méretű, civil lakosság ellen irányuló vegyi fegyver támadása.
A háború előrehaladása során Szaddám egyre sűrűbben fordult segítségért a szomszédos arab államokhoz. Azonban nyíltan egy arab állam sem volt hajlandó hadat üzenni Iránnak, Szaddám csak [[Szudán]]tól kapott csapatokat kisebb számban. A pénzügyi támogatást és kisebb fegyverszállítmányokat persze lehetővé tettek. Mindazonáltal a környező arab államok lehetővé tették azt, hogy állampolgáraik önkéntesként beálljanak az iraki hadseregbe, de ugyanezekből az országokból radikális szemléletű emberek éppúgy csatlakoztak önként az iráni hadsereghez is.
Az irániak ekkor még nagyobb reményt láttak arra, hogy ők dönthetik meg Huszein hatalmát (és nem fordítva), síita felkelést robbantva ki Irakban, ezért most ők utasították el a békekezdeményezéseket. A háború végül [[1988]]-ban patthelyzettel zárult le. Paradox módon az iraki támadással szembeni nemzeti mozgósítás és radikalizálódás (megdőlés helyett) megerősítette az iráni iszlám köztársaság rendszerét. Mindkét fél hatalmas károkat, milliós emberveszteséget szenvedett. Mind Irán, mind pedig Irak korábban virágzó gazdasága most romokban hevert. Emellett [[Irak]] külföldi kölcsönei (USA) az ország függő helyzetét is előidézték. Huszein már a háború alatt is kért – mint említettük – pénzbeli támogatást, kölcsönt az arab országoktól. Most ismét ezt tette, Irak újjáépítésének finanszírozására kért támogatást. Ez a súlyos anyagi probléma vezette el Irakot egy újabb háborúhoz, most a gazdag [[Kuvait]]tal szemben.
| |||