„Kompakt fénycső” változatai közötti eltérés

Az 1980-as években kezdett elterjedni. Nevét arról kapta, hogy a hagyományos nagy helyet igénylő hosszú fénycsővel ellentétben sokkal kisebb a világító test helyigénye. Működési elve azonos a hagyományos fénycsövekével, csak az alakja más. A fénycsövek hagyományos működtetéséhez szükség van egy áramkorlátozó elemre (többnyire induktív előtét: fojtótekercs, tévesen fojtótrafó, illetve ritkán kapacitív, vagyis kondenzátor) és egy gyújtóra. A mai, korszerű fénycsöves lámpák már nem a kevésbé energiahatékony induktív, hanem jobb hatásfokú elektronikus előtéttelelelőtéttel működnek, mely a gyújtó áramkörét is magába foglalja és a cső fejelésébe integrálják. Ennek hatásfoka jobb, a veszteségként keletkező hő kevesebb. A korszerű, minőségi kompakt csövek gyújtását késleltetve (ez sokak számára zavaró lehet, hiszen a felkapcsoláskor nem azonnal van fény, hanem fél-egy másodperc múlva), előfűtést végző elektronikákkal szerelt csövek a gyakori fel-lekapcsolást remekül viselik, de az olcsóbb alkatrészekkel szerelt lámpák élettartamát rontja, akár jelentősen is. Eleinte a kompakt fénycsövet nem építették egybe a meghajtó áramkörökkel, ilyeneket ma már általában csak ipari környezetben használnak, pl. csarnokok, hotelek, repülőterek. Ezek csatlakoztatása kettő vagy négy csapos érintkezővel van megoldva: kettővel, ha a gyújtó már egybe van építve a lámpával (G23, G23-2, G24d, G24q, GX23, GX23-2, GX24q, GX32d), néggyel, ha mindhárom elem különálló (2G7, 2GX-7, 2G11).