„Barcaföldvár” változatai közötti eltérés

A régészeti feltárások szerint területén már a [[12. század]] közepén létrejött egy falu, valószínűleg korai [[Erdélyi szászok|szász]] település. [[1211]]-ben a [[Német Lovagrend]] kapta meg és itt alakította ki [[barcaság]]i „tartományának” székhelyét. Ők emelték a várat és ők vették körül földsáncokkal az akkori települést, a mai ófalut. [[1225]]-ben [[II. András magyar király|II. András]] kiutasította a Lovagrendet Erdélyből, de Földvár fellendülésnek indult, [[1377]]-ig a Barcaság székhelyének számított és [[1380]]-ig itt székelt a barcasági [[káptalan]] is. [[1379]]-ben [[hetivásár]] tartására kapott szabadalmat. [[Brassó]]val ekkoriban folytatott versengését jelzi, hogy [[Zsigmond magyar király|Zsigmond]] egy [[1417]]-ben kelt oklevelében megtiltotta a brassóiaknak, hogy megjelenjenek a péntekenkénti földvári hetivásáron. [[1427]]-ben Zsigmond országgyűlést tartott falai között és ugyanezen évben [[országos vásár]] tartását engedélyezte a városnak. [[1457]]-ben [[III. Vlad havasalföldi fejedelem|Vlad Țepeș]] [[Oszmán Birodalom|török]]–[[tatárok|tatár]] segédcsapatai ostromolták meg a várat és pusztították a várost. [[1500]]-ig rendelkezett a [[törcsvár]]i sóvámmal, de akkor ezt a kiváltságot [[Brassó]] kapta meg.<ref>{{TrSpec|12|450}}</ref> [[1529]]. [[június 29.|június 29-én]] falai alatt ütköztek meg a [[I. Ferdinánd magyar király|Ferdinánd]]-párti [[Török Bálint (hadvezér)|Török Bálint]] és [[Majláth István]] vezette székely és brassói csapatok a [[I. János magyar király|Szapolyai]]-párti [[IV. Péter moldvai fejedelem|Petru Rareș]] moldvai vajdával. A csata közben a székelyek átálltak, így Szapolyai hívei győztek Ferdinánd hívei felett. [[1599]]-ben [[II. Mihály havasalföldi fejedelem|Mihály]] vajda égette fel. [[1603]]-ban [[IX. Radu havasalföldi fejedelem|Radu vajda]] serege a közelben győzte le [[Székely Mózes]] fejedelem hadait. [[1604]]-ben polgársága a várba menekült [[Giorgio Basta|Basta]] fosztogató zsoldosai elől és csak hétezer forint kifizetésével tudta rávenni őket, hogy ostrom nélkül elvonuljanak. [[1612]]-ben [[Michael Weiss (krónikaíró)|Michael Weiss]] brassói főbíró és [[Giczy András]] előbb [[szeptember 25.|szeptember 25-én]], 600 zsoldossal vette ostrom alá a várost, de miután egész éjjel lőtték, visszavonultak Brassóba. [[október 11.|Október 11-én]], immár [[havasalföld]]i segítséggel be is vették a várost, de [[október 14.|október 14-én]] a főbíró ugyanitt csatát vesztett [[Báthory Gábor erdélyi fejedelem|Báthory Gábor]] csapataival szemben, sőt menekülés közben, Brassó határában őt magát is megölték. [[1619]]-ben kapta alapszabályát a földvári [[céh|takácscéh]]. [[1690]]-ben [[Thököly Imre]] innen szólította fel az országot a csatlakozásra. [[1698]]-ból való az első adat akkor 21 családból álló román lakosságáról. [[Román ortodox egyház|Ortodox]] iskolát 1830-ban alapítottak, két tanítóval. Hat [[Szomszédság (erdélyi szászok)|szomszédság]]ának ''(Nachbarschaft)'' szabályzatát [[1751]]-ben állították össze. [[1807]]-ben ismét engedélyt kapott évi két országos vásár tartására. [[1848]]. [[november 30.|november 30-án]], a [[ Hídvég (Románia)|hídvég]]i csata után a [[háromszék]]i haderő elfoglalta, majd [[december 7.]] és [[december 19.]] között folyamatosan megszállás alatt tartotta, de azután kénytelen volt visszavonulni [[Gedeon László|Gedeon]] tábornok zászlóalja előtt. Az [[1850-es évek]]ben járási székhely volt. [[1847]]-től községi orvost tartott, [[1869]]-ben létesült első gyógyszertára.<ref>Péter H. Mária: ''Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai.'' Kolozsvár, 2002, 27. o.</ref> Az [[1870-es évek]]ben laktanyát építettek benne. [[1873]]-ban megépült a falu mellett egy kilométerrel elhaladó vasútvonal. Johann Tychy már ezt megelőzően serfőzdét létesített a falu északkeleti szélén egy jó vizű forrás mellé, viszonylag közel a vasútállomáshoz. [[1871]] és [[1945]] között szász földművesiskola ''(Burzenlander Ackerbauschule)'' működött benne – a korszakban még [[Beszterce (település)|Besztercén]] és [[Medgyes]]en volt hasonló intézmény. Az iskola [[1885]]-ig meghonosította a településen a [[lóhere]] termesztését, a [[yorkshire sertés]]t, a [[Pinzgaui szarvasmarha|pinzgaui szarvasmarhát]] és a [[vetőgép]]et. 1885-ben az akkori Magyarországon az elsők között alakult itt falusi tejszövetkezet. A földművesiskola igazgatója kezdeményezésére a szász gazdák [[1888]] és [[1894]] között véghez vitték a határ [[tagosítás]]át, amit a [[krizba]]i csángók és a helyi románok igyekeztek megakadályozni.<ref>George Maior: ''O pagină din luptele românilor cu sașii pe terenul social, cultural și economic.'' București, 1910, 102. o.</ref>