Főmenü megnyitása

Módosítások

a
apró javítások
}}
 
A '''Luganói-tó''' ([[olasz nyelv|olaszul]] ''Lago di Lugano''; Ceresio a [[latin nyelv|latin]] ''Ceresius'' névből vagy régiesen, németül ''Lauisersee'') [[Ticino kanton|Ticino]] [[svájc]]i [[svájcSvájc kantonjaikantonjainak listája|kanton]] déli részén és Észak-[[Olaszország]]ban található. Nevét [[Lugano]] város nevéről kapta. [[Tengerszint feletti magasság]]a 271 m, területe {{szám|48,.7 |km²}} ({{szám|18 |km²}} Olaszországhoz, {{szám|30,.7 |km²}} Svájchoz tartozik). Legmélyebb pontja 288 méter, térfogata {{szám|6,.5 |km³}}.
 
== Leírás ==
A tó a [[Würm-glaciális]] után két [[gleccser]] összetalálkozásánál keletkezett, ezzel magyarázható több nyúlványos formája.
 
Bizonyos ágai [[Olaszország]]ba nyúlnak át és itt található a játékkaszinójáról híres olasz [[Enklávé és exklávé|beékelődés]] is, [[Campione d’Italia]], ami egy kissé bonyolult határvonalat eredményez. Bár svájci terület veszi körül, az [[Európai Unió]] (EU) része, de az EU Vámkódexe szerint nem tartozik az EU vámterületéhez.<ref>Forrás: [http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CELEX:32008R0450:HU:NOT Az Európai Parlament és a Tanács 450/2008 rendelete (2008. április 23.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex)] – 3. cikk (1) bekezdés</ref> Egy [[Olaszország]] és [[Svájc]] között kötött egyezmény értelmében Campione a vám szempontjából svájci területnek tekintendő.
 
A tavat [[Lugano|Luganótól]] délre [[autópálya]] és [[vasút]] szeli ketté a [[melidei gát]]on.
 
Ismert kilátóhegyek a tó partján a [[Monte BréBrè]] (925 m), a [[Monte San Salvatore]] (912 m) és a [[Monte Generoso]] (1701 m). A déli nyúlványok között fekszik [[Monte San Giorgio]] (1097 m), ami 2003 óta szerepel az [[UNESCO]] [[világörökség]]-listáján.
 
A tó Svájc déli csücskén, [[mediterrán éghajlat|mediterrán]] jellegű klímában fekszik; kedvelt kiránduló- és nyaralóhely.
== Hajózás a Luganói-tavon ==
[[Fájl:Ponte di Melide.jpg|bélyegkép|balra|160px|A Melidei gát]]
Először 1848-ban bocsátottak vízre [[gőzhajó]]t a Luganói-tavon. A „Ticino” nevű hajó befogadóképessége 200 személy, sebessége {{szám|18&nbsp;|km/h}} volt, ami az akkori kor jelentős eredményének és eseményének számított. Történelmi dátum a vidéki termelők számára, akik mindaddig lovaskocsin vagy evezős csónakon szállították termékeiket az eladás helyszínére. Csak 26 évvel később készült el az első helyi vasútvonal (1874: [[Chiasso-]]–[[Lugano]]) és csaknem 40 évvel később adták át az első drótköteles felvonópályát (1886: Lugano vasútállomás és Lugano városközpont között).
 
A Gotthard [[Gotthárd-vasútvonal]] megnyitása 1882-ben további lendületet adott a virágzó vendéglátásnak: 1882-ben már 280&nbsp;000{{szám|280000}} hajózó utast számláltak a Luganói-tavon.
 
Az 1881 és 1911 közötti 30 évben újabb 9 személyszállító gőzöshajó került a hajóflottához. 2001-ben bocsátották vízre a ''San Gottardo'' nevű motoros hajót.