„Somme-i csata (1916)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Somme-i csata kategória eltávolítva (a HotCattel) |
a →A csata előzményei: link egyértelműsítés AWB |
||
34. sor:
Erről azonban Haig semmilyen formális megegyezést nem írt alá a szövetségesekkel és mivel a nyugati front hadműveletei során a brit haderő a francia parancsnokságnak volt alárendelve, alkalmazkodnia kellett a francia elképzelésekhez. [[Joseph Joffre]] tábornok, a francia főparancsnok 1916. januárban még beleegyezett, hogy a britek Flandriában indítsák a fő támadást, azonban februárban már a Somme folyó vonalától északra és délre található frontszakaszt jelölte ki a támadás fő helyszínének, ahol a brit és francia csapatok állásai találkoztak.
A somme-i csata még csak az előkészítési szakaszban volt, amikor [[1916]]. [[február 21.|február 21]]-én a németek megtámadták [[Verdun (Meuse)|Verdun]]t. A francia hadvezetés elhatározta, hogy mindenáron megvédik a várost és ezért erőik nagy részét Verdun környékére csoportosították át, jelentős erőket vonva el a somme-i támadástól. Az ütközet megkezdésekor csak három hadtestet, a 6. francia hadsereg kötelékébe tartozó XX., az I. gyarmati és a XXXV. hadtest állt rendelkezésre.<ref>Doughty, Robert A. ''Pyrrhic Victory: French Strategy and Operation in the Great War''. Cambridge, MA: The Belknap Press of Harvard University, 2005. p.291</ref> A [[Verduni csata (1916)|verduni csata]] egyre növekvő veszteségei láttán a somme-i csata célkitűzései is változtak: a német vonalak áttörése helyett egyre inkább a franciák tehermentesítése volt a cél, hogy némileg enyhüljön a francia vonalakra nehezedő nyomás Verdun környékén.<ref name=regan154>Regan, Geoffrey. ''The Guinness Book of More Military Blunders'' (London: Guinness Publishing, 1993), p.154.</ref>
A brit hadvezetésen belül sem volt egyetértés a csata során követendő taktika tekintetében: a brit 4. hadsereg parancsnoka, Sir [[Henry Rawlinson (1864–1925)|Henry Rawlinson]] tábornok lokalizált támadásokat és az így elfoglalt területek megtartását tűzte ki célul ("„bite and hold”"), míg Haig tábornok mindenáron ragaszkodott az általános és mindent elsöprő rohamhoz ("„decisive battle”").<ref name=regan155>Regan, Geoffrey. ''The Guinness Book of More Military Blunders'' (London: Guinness Publishing, 1993), p.155.</ref>
| |||