Wikipédia

„Compiègne-i vagon” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
Porribot (vitalap | szerkesztései)
botok
127 263 szerkesztés
a link egyértelműsítés AWB
4. sor:
==A kocsi története==
===Az első világháború idején===
A vasúti kocsit [[1913]]-ban kezdték építeni a [[franciaország]]i [[Saint-Denis]]--ben a francia ''Compagnie Internationale des Wagons-Lits'' (Nemzetközi Hálókocsi Társaság) számára. A ''2419 D'' számon épített kocsi egyike volt annak a 37 étkezőkocsinak, amelyet a társaság a franciaországi vonatai számára rendelt meg. Szerkezete a korszakban általánosnak elterjedt fém vázon fa felépítmény volt. A jármű a következő év nyarára készült el, forgalmi engedélyt [[1914]]. [[június 4.|június 4]]-én kapott. Az [[1914]] augusztusi forgalomba állást követően a [[párizs]]i [[Paris Gare Montparnasse|Montparnasse]] és a [[Paris Gare Saint-Lazare|Saint Lazare]] pályaudvarokra befutó vasútvonalakat szolgálták ki vele, [[Saint-Brieuc]], [[Le Mans]], [[Deauville]] és [[Trouville-sur-Mer|Trouville]] irányában. 1918 nyarán a kocsi belső terét átépítették. A berendezést eltávolították, a korábbi étkezőkocsiban tárgyaló és irodahelyiséget hoztak létre. A jármű a francia hadsereg kezelésébe került, [[Maxime Weygand|Weygand]] tábornok a kocsit a [[Párizs]]tól északkeletre fekvő [[Senlis]] állomására rendelte, hogy ott [[Ferdinand Foch|Foch]] marsall rendelkezésére álljon. A marsall hivatala [[1918]]. [[október 29.|október 29]]-én költözött a vagonba.
 
A guruló iroda néhány nappal később a [[compiègne]]-i erdőbe érkezett, ahol ebben a kocsiban folytak le az [[első világháború]] nyugati frontjának harci cselekményeit lezáró fegyverszüneti tárgyalások. A [[Németország]] világháborús vereségét jelentő fegyverszüneti egyezményt [[1918]]. [[november 11.|november 11]]-én az erdő egy tisztásán, a vasúti kocsi belterében írták alá. A franciák által diktált fegyverszünet szigorú feltételeket szabott a németeknek: hadseregüket vissza kellett vonni a [[Rajna]] keleti partjára, hazájuk jelentős része pedig idegen hatalmak megszállása alá került. [[Ferdinand Foch|Foch]] 1919 közepéig használta a kocsit, ez idő alatt a jármű [[Franciaország]] és [[Németország]] megszállt térségeinek több városában is megfordult. A hadicélokra rekvirált vagont a hadsereg [[1919]] szeptemberében adta vissza az eredeti tulajdonosnak.
 
===A két háború között===
A vasúttársaság újból étkezőkocsiként szerette volna forgalomba állítani a járművet. A kocsit már ki is rendelték az [[Évreux]] felé vezető vasútvonal kiszolgálására, amikor [[Georges Clemenceau]] francia miniszterelnök arra kérte a társaságot, hogy a történelmi jelentőségű vagont adja el az állam számára. Az adásvételi szerződést [[1919]]. [[Október 1.|október 1]]-jén írták alá. A kocsi ezután egy rövid időre a [[Alexandre Millerand|Millerand]] elnök használatába került, aki egyetlen alkalommal használta, [[1920]]. [[december 8.|december 8]]-án [[Verdun (Meuse)|Verdun]]be utazott vele. [[1921]]. [[április 7.|április 7]]-én a vagon a párizsi [[Invalidusok háza (Párizs)|Invalidusok házának]] díszudvarára került, ahol 6 éven át féltett nemzeti ereklyeként tárolták.
 
Néhány év múlva Robert Fournier-Sarlovèze compiègne-i polgármester és [[Arthur-Henry Fleming]] kezdeményezte, hogy a fegyverszüneti egyezmény aláírásának helyet adó jármű kerüljön vissza a történelmi helyszínre, a compiègne-i erdő tisztására. Az erdőben hamarosan munkálatok kezdődtek, az egyezmény aláírásának helyszínét parkosították, a vagon számára pedig egy saját múzeumépületet emeltek. A kocsi fegyverszünet kilencedik évfordulóján, Foch marsall jelenlétében foglalta el véglegesnek szánt helyét a compiègne-i erdőben.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Compiègne-i_vagon”