„II. Henrik francia király” változatai közötti eltérés

kékít
(kékít)
}}
 
'''II. Henrik''' ([[Saint-Germain-en-Laye]], [[1519]]. [[március 31.]] – [[Párizs]], [[1559]]. [[július 10.]]), [[Franciaország uralkodóinak listája|Franciaország királya]] (uralkodott [[1547]]. [[március 31.|március 31-étől]] haláláig), [[I. Ferenc francia király|I. Ferenc király]]nak és első feleségének, [[I. Klaudia breton hercegnő|Valois Klaudia breton hercegnő]]nek fia, a [[Valois-ház]] tizedik francia uralkodója volt. Nevéhez fűződik [[Calais]] visszaszerzése, [[Metz]], [[Toul]] és [[Verdun (Meuse)|Verdun]] meghódítása, illetve a Habsburgokkal vívott félévszázados háborúskodásnak (az [[itáliai háborúk]]nak) lezárása, valamint a [[reformáció]] elleni erőteljes fellépés. Korai halálát egy lovagi tornán szerzett sérülés okozta, amit állítólag [[Nostradamus]] is megjósolt. A trónon három fia, [[II. Ferenc francia király|II. Ferenc]], [[IX. Károly francia király|IX. Károly]] és végül [[III. Henrik francia király|III. Henrik]] követte, akivel kihalt a Valois-ház férfi ága.
 
== Származása, ifjúsága ==
==== Hadjáratok a Habsburgok ellen ====
[[Fájl:HenriIIbetweenFrance&Fame.jpg|bélyegkép|250px|[[Jean Duvet]]: II. Henrik [[Franciaország]] és [[Fama]] (a hírnév) között (1548 k.)]]
Bár II. Henrikről elterjedt, hogy az [[itália]]i hódításért mindent megtevő apjával ellentétben a térség nem különösebben foglalkoztatta, ezt tettei megcáfolták. [[1551]]-ben az [[Ottavio Farnese]] vezette [[Parma]] mellett harcoltak a francia hadak [[III. Gyula pápa]] és [[V. Károly német-római császár|V. Károly]] hadai ellen, diadalt aratva Farnese védelmében. [[1552]]-ben, miután a [[chambord-i egyezmény]]ben szövetkeztek a Habsburgok ellen harcoló [[protestáns]] fejedelemségekkel, a franciák a német határ felé törtek előre, és Guise vezetése alatt megszerezték az ún. [[három püspökség]] ([[Metz]], [[Toul]], [[Verdun (Meuse)|Verdun]]) területét – minden valószínűség szerint azért, hogy itáliai területekre cserélhessék őket.<ref>Jean Delumeau: Reneszánsz és vallásháborúk. In: Franciaország története. Szerk.: Georges Duby. Budapest, Osiris, 2005. (I. kötet) p. 493</ref> [[1553]]-ban sikeresen megvédelmezték hódításukat a császár támadásától.
 
[[1552]]–[[1555]] között a [[siena]]iak V. Károly elleni lázadását is francia csapatok támogatták, illetve [[Korzika|Korzikán]] is bevetették őket. A [[Blaise de Monluc]] vezette sienai vállalkozás kudarccal zárult, [[Gian Giacomo Medici]] [[firenze]]i és császári csapatai [[1555]]-ben elfoglalták a várost. Az utolsó itáliai hadjárat [[1557]]-ben kezdődött Guise herceg vezetésével [[IV. Pál pápa|IV. Pállal]] szövetségben a spanyolok által uralt [[Nápolyi Királyság]] ellen. A seregnek eredménytelenül kellett visszafordulnia, mivel a [[Németalföld]]ről támadás érte II. Henrik országát.