Apja [[Karinthy Frigyes]], a népszerű író; anyja [[Judik Etel]] színésznő, aki 1918-ban a [[spanyolnátha]]-járvány áldozatául esett. Apja később feleségül vette [[Böhm Aranka|Böhm Arankát]] (ebből a házasságból született [[Karinthy Ferenc]] író).
A [[Lónyay Utcai Református Gimnázium]]ba járt, nem volt jó tanuló. Néhány irodalom, költészet iránt érdeklődő barátjával (köztük [[Benedek István (író)|Benedek Istvánnal]], [[Devecseri Gábor]]ral) '''Hangszóró''„Hangszóró”' néven lapot alapított, verseinek nagy része itt jelent meg – a többi verse többnyire elveszett, miként [[Heinrich Heine|Heine]]-, [[Rainer Maria Rilke|Rilke]]-fordításai is elkallódtak. Érettségi után színészettel próbálkozott, egy évig járt a [[Rózsahegyi Kálmán|Rózsahegyi]]-féle színiiskolába. A [[Szép Szó]]ban és a [[Nyugat (folyóirat)|Nyugat]]ban is jelentek meg versei a [[1930-as évek|30-as évek]] második felében. Apja halála (1938) után az egyébként is érzékeny, szorongásra hajlamos költőt egyre gyakrabban gyötörték hallucinációk, fóbiák, amelyeket „ördöggörcsnek” nevezett. Ezt tetézték később a nyilas uralom idején őt ért zaklatások. 1946–1948-ban a [[Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár|Fővárosi Könyvtár]]ban dolgozott, 1948–1952 között félrevonultan élt [[Badacsony]]ban. Egyre gyakrabban jelentkező hallucinációi, kényszerképzetei, fóbiái miatt idegszanatóriumba került: skizofréniával kezelték, néhány hónapig Budapesten, majd 1952 őszétől 1957 tavaszáig [[Intaháza|Intapusztán]], ahol kamaszkori barátja, [[Benedek István (író)|Benedek István]] volt a kezelőorvosa. 1957-től haláláig Budapesten élt visszavonultan élt.
