„Rejtő Jenő” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
|||
86. sor:
Az 1924–27 közötti esztendőket homály fedi, valószínűleg csak teng-leng, kallódik (míg bátyjai tanulnak és szakmát szereznek: Lajos könyvelő, Gyula elvégzi a budapesti jogi kart, ügyvéd lesz), szülei tartják el. 1927 júliusában riporteri állásért folyamodik (ennek kapcsán keletkezik egyetlen ismert önéletrajza,<ref>olvasható Rejtő Jenő: ''Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam''; szerk. Varga Katalin, Szukits, Szeged, 1997, 300–301. old.; hasonmásban közreadva: ''Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet''; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 216–217. old.</ref> mely számos csúsztatást tartalmaz), ám azt nem kapja meg. Nemsokára útra kél: Nyugat-Európában csavarog (Ausztriában Bécs, Németországban Hamburg, Berlin, Svájc, Franciaország), alkalmi munkákból él – egyfajta önként vállalt „nyomorkörút” ez: az élet teljességét-mélységét, az emberi természet kendőzetlen megnyilvánulásait akarja megismerni (ennek kapcsán elvetődik pár napra Észak-Afrikába is – ez akkoriban francia gyarmati terület –, a közhiedelemmel ellentétben azonban sem itt, sem másutt nem lépett be az [[Francia Idegenlégió|Idegenlégióba]]). 1928 tavaszán barátjának írott leveléből kitetszik, hogy tisztában van a reá leselkedő veszéllyel. Ha nem áll le az egészségtelen életvitellel, a túlhajtottság miatt az orvos szerint nem sok van neki hátra:
{{idézet2|
Nagyon veszélyes stádiumban vagyok. Rettenetes fizikumomat még így sem tudta valami halálos bajba kergetni az az életmód, ami más embert már évekkel előbb megölt volna, de most az utolsó állomáson vagyok. Nincs tovább. Nem Berlin tett tönkre. Azt mondta az orvos, hogy nem egy-két hónap, hanem évek hanyagsága és túlhajtott munkája, nyugtalan életmódja látszik meg a szervezetemen, és csak olyan szervezettel van remény egy eredményes gyógyulásra, mint az enyém, amely úgy látszik, rettenetes strapát állt ki évekig, és még mindég csak a küszöbön van. Pedig fele cigarettát mondtam csak be, mint amit szívok, piálásról (…) nem szóltam, nőről nem mondtam a valóságot, (…) az éjszakai írásnak csak a felét vallottam be. (...) Egy évig nagy csend, nem munka, jó táplálkozás… Azt hittem, viccel. Kérdeztem, hogy mi lesz, ha nem? Vállat vont és nagyon furcsa arcot csinált. (...) Olyan szépen sütött a nap kint az utcán… és délelőtt volt… és az ember 23 éves. (...) Az egészből azt tartom legsajnálatosabbnak, hogy régi és kedves aforizmámat, hogy nem vagyok szívbajos, nem használhatom joggal. (...) Ha én most meghalok, az olyan igazságtalan, csúnya dolog lenne, mint egy ártatlan embert hivatalosan felkötni.|}}<ref>Rejtő Jenő levele Buttula Istvánnak, Berlin, 1928. március 31.; in: ''Az ellopott tragédia. Rejtő Jenő-emlékkötet''; PIM–Infopoly, Bp., 2015, 198. old.</ref>
Eredeti tervei között szerepelt, hogy kitanulja a színházi rendezés, a revümenedzselés szakmáját (állítólag eljutott [[Max Reinhardt]]ig, de gyakornokként nem volt türelme az okuláshoz), ám mint oly sok mindenbe, ebbe is beletörik a bicskája. Családja időközben elszegényedik (kitör a [[nagy gazdasági világválság]], apja elveszti élelmiszer-kereskedői állását), szülei [[Abbázia|Abbáziába]], majd az olcsóbb [[Crikvenica|Crikvenicába]] költöznek – nem utolsó sorban a mama egészségi állapota miatt.<ref>A családi levelezés fennmaradt része megtalálható az Országos Széchényi Könyvtárban: OSZK Kézirattár, Fond 423.</ref> Mindeközben (23 éves korában) adja közre első, nyomtatásban megjelent művét: a pesti tematikájú, tömör, humor híján lévő, komor hangulatú ''Fizetni!'' c. novella egy elszegényedett aranyifjú nyilvános (mulató közönsége előtti) öngyilkosságáról szól.<ref>''Ujság'', 1928. aug. 29., hasonmásban közreadva: ''A megtalált tragédia. Rejtő Jenő emlékére''; Szépmíves-PIM, Bp., 2016, 246. old.</ref> Európai kalandozásáról az először 1997-ben hagyatékból kiadott ''Megyek Párizsba, ahol még egyszer sem haldokoltam'' című (részben fiktív) útinaplójából értesülhetünk, melyet 1931-ben tisztázhatott le.
| |||