„Buziásfürdő” változatai közötti eltérés

Első említése 1321-ből származik. A 19. század elejéig jelentéktelen, a fő útvonalaktól távol eső falu volt. Hírnevét a helyi [[ásványvíz]]források gyógyhatásainak köszönheti, melyeket 1811-ben elemeztek először. A települést hamarosan gyógyfürdővé nyilvánították, és megkezdődött gyógyparkjának és gyógylétesítményeinek kiépítése. Jelentős fejlődésnek az 1850-es években indult: villák, szállók, gyógyterem, fürdők épültek, a gyógypark főbb létesítményeit pedig egy bizánci stílusú, fából ácsolt fedett oszlopsor kötötte össze. A 19. század végén Buziásfürdő Magyarország elsőrangú fürdőhelyei között szerepelt, ebben nagy érdeme volt [[Trefort Ágoston]] kultuszminiszternek, aki támogatta a helyi beruházásokat, oktatást és kultúrát. A 20. század elején a fürdő [[Jacob Muschong]] sváb mágnás tulajdonában volt, aki tovább bővítette a telepet, és ásványvíztöltő üzemet is létesített. 1919-ben a Bánság Románia része lett, 1948-ban a hatalomra kerülő kommunisták államosították a fürdőt, és tömbháznegyedeket, ipari üzemeket, nagy tömegek befogadására alkalmas szállodákat építettek. A 20. század végén a hiánygazdaság a fürdőélet hanyatlását vonta maga után, a rendszerváltás után pedig a tisztázatlan tulajdonviszonyok gátolták a fejlődést.

 

 

== Nevének eredete ==

Bár a kommunizmus első évtizedeiben Buziásfürdő élettel teli, fejlődő fürdőváros volt, arisztokratikus légköre már szertefoszlott: szürke tömbháznegyedek épültek, az újonnan felhúzott, nagy befogadóképességű szállodák ingyenes kezelésre beutalt munkások és nyugdíjasok hadát fogadták. A szembetűnő hanyatlást az 1980-as évek gazdasági megszorításai váltották ki: a villák tönkrementek a karbantartás hiánya miatt, a szállodákban hideg volt, az ellátás és a kezelés is kívánnivalókat hagyott maga után. A kommunizmus 1989-es bukása sem hozott előrelépést: a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok, elhúzódó pereskedések, nemtörődömség, rosszul sikerült privatizáció megakadályozta a fejlődést. A vendégek száma a rendszerváltást követő néhány évtizedben 60%-kal csökkent.<ref name=hg/>{{refhely|Jancsó}}

 

 

2000 után lassú fejlődés kezdődött: a kezelőbázist és néhány szállodát korszerűsítettek és újra megnyitották az ásványvizes medencét.<ref>{{cite web |url=http://epochtimes-romania.com/news/timis-buzias-statiunea-inimilor-unicat-in-europa---47863 |title=Buziaș, stațiunea inimilor, unicat în Europa |date=20090708 |accessdate=20191004 |publisher=The Epoch Times |language=román}}</ref> 2016–2017-ben, a tulajdonviszonyok rendezése után kijavították és felújították a bizánci kolonnádot, a park fő látványosságát.<ref name=adev/>

{{Bővebben|Buziásfürdői park}}

 

 

Szent Péternek és Szent Pálnak szentelt régi ortodox temploma 1834–1839-ben,{{refhely|azonos=I37}}{{refhely|azonos=V7}} más források szerint 1842-ben<ref name=bor/> épült fel egy korábbi fatemplom helyén. Szűz Mária Szent Nevének dedikált római katolikus templomát 1873–1874-ben építették. 1995-ben egy második ortodox templom épült (a park mellett, az egykori Szent Antal-gejzír és tó helyén), református temploma 2001-ben nyílt meg.{{refhely|azonos=I37}} Mindegyik templom a város főutcáján ''(Strada Principală)'' helyezkedik el. A református templom előtt látható az új Trefort-szobor és Deák-pad.{{refhely|Jancsó}}

Két [[múzeum]]a van. Az 1987-ben a park melletti egykori Gorjup-villában megnyitott Fürdőmúzeum ''(Muzeul Balnear Buziaș)'' a környék és a város múltját mutatja be (fényképek, rajzok, archeológiai leletek, régi bútorok és egészségügyi berendezések). Szintén az 1980-as években nyílt meg a ''Iuliana Folea Troceanu'' néprajzi múzeum a Șaguna utca egy régi parasztházában, ahol közel ötszáz Buziás-környéki román népművészeti tárgy tekinthető meg.{{refhely|azonos=I45}}<ref>{{cite web |url=https://www.opiniatimisoarei.ro/sub-cheie-la-doi-pasi-de-timisoara-stau-ascunse-comori-nepretuite-din-ograda-bunicii-ce-amintesc-de-cea-mai-frumoasa-copilarie-cea-din-banat-foto/08/03/2015 |title=Sub cheie, la doi pasi de Timișoara, stau ascunse comori neprețuite din ograda bunicii |date=20150308 |accessdate=20191004 |first=Liliana |last=Iedu |publisher=Opinia Timișoarei |language=román}}</ref>

 

 

 

== Híres emberek ==

* Itt született [[1856]]-ban [[Radisics Jenő]] művészettörténész, művészeti író, 1887-től a budapesti [[Iparművészeti Múzeum]] igazgatója, országgyűlési képviselő.<ref>{{Szinnyei|11||r/r20954.htm}}</ref>

* [[1868]]-ban többször itt tartózkodott [[Franz von Werner]] (Murad Efendi), Törökország temesvári nagykövete, a szultán oktatója, később hágai miniszterrezidens.{{refhely|Jancsó}}

* [[Trefort Ágoston]] közoktatási és vallásügyi miniszter neve is összefonódik Buziással. 1873 és 1884 között többször járt a fürdőtelepen, korszerűsítette a felszereléseket, előremozdította az oktatást és a közművelődést, vasútvonalat tervezett. A helyiek még életében, [[1883]]-ban bronz mellszobrot emeltek tiszteletére, és a parkot északról határoló utcát is Trefort Ágoston utcának nevezték (ma ''Strada Avram Iancu''). A szobrot 1919 nyarán a románok ledöntötték; 2001-ben új Trefort-szobrot lepleztek le a városban, a Református Központ telkén.{{refhely|Jancsó}}

* Itt hunyt el [[1881]]-ben [[Kolbenheyer Ferenc]] építész, aki főleg Pest és Budapest számára tervezett neoreneszánsz stílusú iskolaépületeket.<ref>{{cite web |url=https://akademiai.com/doi/abs/10.1556/MuvErt.58.2009.2.1 |title=Ferenc Kolbenheyer |date=20100124 |accessdate=20191004 |author=Gábor Eszter |publisher=Akadémiai Kiadó}}</ref>