Főmenü megnyitása

Módosítások

 
== Története ==
Elődjét, a Weiss-konzervgyárat eredetileg a [[Budapest VII. kerülete|VII. kerületi]] Lövölde téren hozta létre Weiss Manfréd és bátyja, Bertold, [[1882]]-ben. Pár hónap múlva áttelepültek a Soroksári útra.<ref name="bplex">Budapest enciklopédia, Corvina Kiadó, 1970</ref> A gyár [[1886]]-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. [[1892]]-ben a Weiss Manfréd Lőszergyár az akkor még szinte puszta Csepelre költözött, miután az üzemben robbanás történt. Négy évvel később Weiss Bertold kilépett. Az [[1890-es évek]] végére Weiss Manfréd kohóval, öntödével, hengerdével, még később acélművel egészítette ki az üzemet.
[[Fájl:Berthold Weiss Canned Foods.jpg|left|thumb|250px|Weiss Berthold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyár]]
 
A fő megrendelő a hadsereg volt. Az első világháború éveiben a gyár dolgozóinak létszáma közel 30 ezerre duzzadt, a háború után azonban hatezer alá apadt. A háború befejezésekor a Weiss-műveknek 28 ezer munkása volt, 250 [[hektár]]on elterülő gyártelepe 216 épületből állt.<ref>[http://www.szerszamgepgyartas.hu/hun/factory/csepel/csepel_01.htm Csepel Vas- és Fémművek (www.szerszamgepgyartas.hu)]</ref> Ekkoriban több tízmillió darab lőszert gyártottak [[Második Lengyel Köztársaság|Lengyelországnak]], aki azt [[Polonia hadisegély|magyar hadisegélyként]] kapta és a [[lengyel–szovjet háború]]ban használta fel. Később a román megszállók elhurcolták a gyár berendezéseit, a termelés visszaesett.
Elődjét, a Weiss-konzervgyárat eredetileg a [[Budapest VII. kerülete|VII. kerületi]] Lövölde téren hozta létre Weiss Manfréd és bátyja, Bertold, [[1882]]-ben. Pár hónap múlva áttelepültek a Soroksári útra.<ref name="bplex">Budapest enciklopédia, Corvina Kiadó, 1970</ref> A gyár [[1886]]-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. [[1892]]-ben a Weiss Manfréd Lőszergyár az akkor még szinte puszta Csepelre költözött, miután az üzemben robbanás történt. Négy évvel később Weiss Bertold kilépett. Az [[1890-es évek]] végére Weiss Manfréd kohóval, öntödével, hengerdével, még később acélművel egészítette ki az üzemet.
 
A fő megrendelő a hadsereg volt. Az első világháború éveiben a gyár dolgozóinak létszáma közel 30 ezerre duzzadt, a háború után azonban hatezer alá apadt. A háború befejezésekor a Weiss-műveknek 28 ezer munkása volt, 250 [[hektár]]on elterülő gyártelepe 216 épületből állt.<ref>[http://www.szerszamgepgyartas.hu/hun/factory/csepel/csepel_01.htm Csepel Vas- és Fémművek (www.szerszamgepgyartas.hu)]</ref> Ekkoriban több tízmillió darab lőszert gyártottak [[Második Lengyel Köztársaság|Lengyelországnak]], aki azt [[Polonia hadisegély|magyar hadisegélyként]] kapta, és a [[lengyel–szovjet háború]]ban használta fel. Később a román megszállók elhurcolták a gyár berendezéseit, a termelés visszaesett.
 
A háború után a gyár átállt a szerszámgépek, [[varrógép]]ek, tűzhelyek és kerékpárok építésére. Később autó- és repülőgépgyártásba is belefogtak. Az [[1920-as évek]] elején a Weiss-művek a Witkoviczi Acélművekkel együttműködve meghonosította Csepelen a csőgyártást. Miután Weiss Manfréd [[1922]]-ben meghalt, a gyár vezetését fiai és egyik veje folytatták. [[1929]]-ig a tű-, bergmanncső-, a kályha- és a tűzhelygyártást is megszervezték. Az évtized vége felé indult meg a repülőgépmotor-, kerékpár-, varrógép- és traktorgyártás is. Kétütemű autómotorokat is kikísérleteztek, de a gyártás nem valósult meg. Az új gyártási ágak beindításához több külföldi licencet szereztek be, a repülőgépgyártáshoz a [[Gnome-Rhône]], a [[Heinkel]], a [[Fokker]] és a [[Caproni]], a kerékpárgyártáshoz a [[Puch]], a varrógépekhez a [[Pfaff Industriesysteme und Maschinen AG|Pfaff]] licenceit.
=== Története a Weiss-család után ===
[[Fájl:Csepel Művek 5.jpg|right|thumb|280px|A gyártelep főbejárata]]
 
[[1944]]-ben, a német megszálláskor a tulajdonosokat a németek letartóztatták és a gyár vezetését 25 évre az SS vette át. A világháborúban a gyártelep és berendezései óriási károkat szenvedtek, jórészt megsemmisültek a géptípusok rajzai, a szabványok is, szakértelemmel rendelkező munkaereje szétszéledt, sokan közülük meghaltak. A gépek pótlása nagy nehézségeket okozott, de nagy erőfeszítéseket tettek érte, nem csak a hazai szükséglet miatt, hanem mert a gyárnak háborús jóvátételre is gépeket kellett termelnie és el kellett látnia a megszálló szovjet hadsereget is járműalkatrészekkel. [[1947]]-ben a gyár termelésének 90 százaléka háborús jóvátétel volt.
 
Az üzemet [[1946]]-ban állami felügyelet alá helyezték, ekkor a Weiss-Chorin-család tulajdonjoga még nem szűnt meg, de 19[[1948|48]]-ban ténylegesen államosították, a neve '''WM Acél- és Fémművek Nemzeti Vállalat''' lett. 1948-1950 között a gyár vezérigazgatójának a mérnök Bíró Ferencet (1904-2006), Rákosi Mátyás öccsét nevezték ki. [[1950]] és [[1956]] között a neve '''Rákosi Mátyás Vas- és Fémművek''' volt, majd [[1956]]-tól '''Csepel Vas- és Fémművek'''. Az erőltetett iparosítás éveiben a gyárban a szerszámgépek termelése egyre növekedett, amikor azonban [[1954]]-ben változott az iparpolitika, a termelés visszaesett. A következő évtizedekben újra növekedett és diverzifikálódott, a [[KGST]]-együttműködés és a jelentős nyugati export következtében. Az [[1970-es évek]]től a termelés csaknem fele nyugati export volt.
 
== Vasúti kapcsolat ==