Ez volt az első ütközet, melyben a magyar sereg nyílt csatában győzött le nagy lovagi[[lovag]]i hadsereget. A csata igazolta a kortárs uralkodók előttszámára, hogy a magyar hadsereg olyan erőt képvisel amivel számolni kell. A német ellencsapás elmaradt, mert az egyszerre több fronton harcoló német királynak nem maradt ideje és ereje egy magyarországi hadjáratra. A csata utáni évben indult a második [[Keresztes háborúk|keresztes hadjárat]], és az azt vezető III. Konrád német királynak engedélyt kértkellett kérnie a magyar királytóluralkodótól az országon való áthaladásra. A magyar krónikás szerint a német király Magyarországon „''nem Krisztus zarándokának mutatkozott''”, hanem „''egy zsarnok rabló dühével dühöngött''”, azonban az átvonulás végül különösebb összecsapásösszecsapások nélkül végződött.
