„Németország és Oroszország kapcsolatai” változatai közötti eltérés

==A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kapcsolatai==

Az 1949-ben megalakult keletnémet állam szoros szovjet ellenőrzés alatt állt 1954-ig, amikor a biztonsági kérdések kivételével kiterjesztették a szuverenitását, beleértve a külkapcsolatokat is. 1955-ben, közvetlenül Adenauer moszkvai látogatása után [[Otto Grotewohl]], az NDK miniszterelnöke is Moszkvába látogatott és a két fél megállapodott az NDK formális szuverenitásának teljes helyreállításáról. Nyugat-Németország azonban soha nem ismerte el ideológiai ellenfelét, az NDK-t önálló államnak.

 

==A kelet-európai rendszerváltás után==

 

Az első világháború körülményei között az oroszok nagy részét deportálták, a háborús ellenség ügynökeiként üldözték őket. Az orosz forradalom és polgárháború nyomán 2-3 millió orosz hagyta el hazáját Nyugat-Európa irányában; közülük sokan Berlinben telepedtek le. Egy részük csatlakozott a fehér emigrációhoz, mások lojálisak maradtak a szovjethatalomhoz, de nem kívántak hazatérni. 1921-től 1923-ig Berlinben élt [[Ilja Grigorjevics Ehrenburg|Ehrenburg]], aki újságíróként dolgozott, de könyvei is megjelentek német és orosz nyelven egyaránt. 1922-ben a bolsevikok egy hajón számos orosz értelmiségit, filozófusokat, irodalmárokat, mérnököket űztek el hazájukból, mert ellenzéki magatartásuk miatt kényelmetlenné váltak az új rendszer számára. Az ő támogatásukra jött létre Berlinben az Orosz Tudományos Intézet. Berlin városában újra látható lett az orosz jelenlét, újságokkal, könyvkiadókkal, éttermekkel, kiállításokkal. A berlini oroszok egy része monarchista maradt, mások kitartottak a „kommunisták nélküli szovjethatalom” mellett, sőt, 1922 márciusában merényletet követtek el [[Pavel Nyikolajevics Miljukov]], az ideiglenes kormány volt minisztere ellen. A merényletben Miljukovnak nem esett bántódása, viszont a merénylő ártalmatlanná tétele során életét vesztette az egy ideig szintén Berlinben élő, de később az Egyesült Államokban híressé vált neves orosz-amerikai író, [[Vladimir Nabokov]] édesapja. Az emigráns orosz kultúra ismert képviselői volt M. A. Csehov ([[Anton Pavlovics Csehov]] unokaöccse), és felesége, O. Csehova, aki a [[Harmadik Birodalom]] idején „állami művésznő” címet kapott, Hitlerrel fényképeztette magát, [[Eva Braun]]nal barátkozott. Hosszú ideig működött a német fővárosban az Orosz Romantikus Színház balettegyüttese. A legvirágzóbb azonban az „Orosz Berlin”-ben a könyvkiadás volt, ami még a 19. század második felében indult meg, és 1922-től „egységes könyvkiadói politikát tűzött ki célul Németországban és egész Európában, figyelembe véve Amerikát is.” A berlini orosz sajtóban az emigráció politikai mozgalmainak minden irányzata megjelent.{{refhely|Kun}}

 

1921-ben érkezett Gorkij is Németországba érkezett, már másodízben, de nem Berlinben, hanem egy kisvárosban telepedett le. Körülötte sajátos orosz kulturális klub alakult, többek között [[Vlagyiszlav Felicianovics Hodaszevics]], [[Nyina Nyikolajevna Berberova]], [[Andrej Belij]] részvételével, de az orosz irodalmi közösség legtöbb összejövetelét Berlinben, a Művészetek Házában tartotta, ahol [[Vlagyimir Vlagyimirovics Majakovszkij|Majakovszkij]] és [[Szergej Alekszandrovics Jeszenyin|Jeszenyin]] is fellépett. Majakovszkij berlini benyomásaira több írásában, sőt és költeményében is kitért. [[Borisz Leonyidovics Paszternak|Borisz Paszternak]] szintén tartott előadói esteket a német fővárosban.{{refhely|Kun}}

 

====A második világháború és következményei====

 

Még 1827-ben [[I. Sándor orosz cár]] emlékére építettek [[Potsdam]]ban az oroszok felépítettek egy Alekszandrovka nevű kis, hagyományos orosz faházakból álló települést. Ezt 1977-ben az UNESCO kulturális–történelmi műemlékké nyilvánította, és a német állam vette kezelésébe.{{refhely|Kun}}