„Volgai németek” változatai közötti eltérés

1918-ban létrehozták a 22 kantonból álló a [[Volgai Autonóm Szovjet Szocialista Német Köztársaság]]ot az Alsó-Volga vidéken. 1926-ban kétharmad részt német többségű volt a terület, amely azonban jelentős orosz és ukrán "kisebbséggel" is rendelkezett. Az 1930-as évek eleji erőszakos kollektivizáció itt is katasztrofális következményekkel járt. A Szovjetunióban ezen régiót erősen sújtotta az éhínség. A kazahok kivételével minden népcsoport száma csökkent az autonóm területen, ám a nemzetiségi arányok lényegében változatlanak maradtak.

 

 

1941. augusztus 28-án hoztak egy rendeletet, amelyben kiadták a parancsot a németek tömeges deportálására és amelyet nagyjából 3 hét alatt véghez is vittek. Ezek a deportálások nagy többségükben nőket érintettek. A szovjet kormány utasítása úgy szólt, hogy a „Volgai Német Köztársaság és Szaratov, valamint a sztálingrádi térség összes német lakosát, 479 841 személyt kivétel nélkül, városiakat és vidékieket egyaránt kitelepíti”. 1941. augusztus 31-én a leningrádi németeket Kazahsztánba küldték, majd alig napokkal később egy másik utasítás elrendelte, hogy 39 régióból és tartományból összesen 302 288 németet telepítsenek ki. Ezt a deportálási hullámot az 1941. szeptember 6-i rendelet zárta, amely szerint a moszkvai és rosztovi térségben élő 31 ezernyi német kitelepítésére került sor. Összesen körülbelül 1,1 millió németet hurcoltak el szülőhelyéről. Sorsuk egyedülálló a fasiszta megbélyegzettségük miatt a Nagy Honvédő Háború alatt és után.

 

A német nyelv oktatását betiltották és egy 1948 november 26-i rendelet szerint a Belügyminisztérium külön engedélye nélkül nem hagyhatták el a számukra kijelölt lakókörzet határát. Kazahsztánban csak 1970-től mutatható ki a népszámlálásokban a kazahsztáni németek pontos elhelyezkedése. Számuk a szovjet érában nőtt, bár 1989-re nagy részük eloroszosodott. Körülbelül fél milliónyian voltak még ekkor német anyanyelvűek. Az 1990-es évek elején nagy részük Németországba emigrált.

 

== Lásd még ==