„II. Miklós pápa” változatai közötti eltérés

a
Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív253#Évszakok linktelenítése) és WP:HIV#mihez
(kékít, tagol)
a (Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív253#Évszakok linktelenítése) és WP:HIV#mihez)
A csalással és a kánoni jogok áthágásával megválasztott Benedek híre eljutott tehát Hildebrand fülébe is. A bíboros éppen [[Németország]]ból tartott vissza az örök városba, amikor [[Firenze|Firenzében]] megkapta a hírt az új pápáról. Hildebrand gyorsan döntött: Benedeket trónbitorlónak bélyegezte meg, majd elment [[Toszkána]]-[[Lotaringia]] [[herceg]]éhez, ''Godfrid''hoz, akinek támogatását kérte jelöltje, Burgundiai Gèrard mellett. Miután hosszas egyezkedések után Godfrid, Itália legbefolyásosabb világi ura beleegyezett a firenzei érsek támogatásába, Hildebrand meggyőzte a római klérus nagy részét Gèrard alkalmasságáról, és legátust küldött [[Poitou-i Ágnes|Ágnes]] császárnéhez, hogy adja ő is áldását az újonnan megválasztandó egyházfő személyére.
 
Miután a bíboros minden támogatást megszerzett Gèrardnak, [[1058]] [[december]]ébendecemberében [[Siena]] városában zsinatot hívott össze, amelyen szabályosan pápává választották Gèrardot, aki felvette a ''II. Miklós'' uralkodói nevet.
 
A hivatalosan elismert egyházfő hamarosan jelentékeny had élére került, amelyeket támogatói küldtek neki. Miközben Róma felé haladtak, ''Miklós'' [[Sutri]]ban zsinatot tartott, amelyen megfosztották [[X. Benedek]]et hivatalától, és kiátkozták az egyházból. A zsinaton részt vett Godfrid herceg és az udvari [[kancellár]], [[Parma]]i Guibert is. Az erős sereg [[1059]]-ben elérte Rómát, és kiűzte onnan Benedeket minden támogatójával együtt. Az ellenpápa [[Galera vára|Galera]] erős várába menekült ''Miklós'' elől.
 
== Normann szövetség és Galeria ==
''Miklós'' érezte, hogy a gyengülő német-római császári udvarnak a lateráni döntések nem lesznek ínyére, és még hátra volt a [[X. Benedek]] ellen irányuló hadjárat jelentős része. Ezek hatására a pápa úgy döntött, hogy szorosabbra fűzi normann kapcsolatait. [[1059]] [[június]]ánakjúniusának végén Monte Cassinoba utazott, majd [[Melfi]] városába, amely a normannok által birtokolt [[Puglia|Apulia]] fővárosa volt.
 
Megérkezte után zsinatot hívott össze, amelynek másik főszereplője ''Guiscard Róbert'' herceg volt. ''Miklós'' elismerte a herceg uralmát Apulia, [[Calabria]] és [[Szicília]] felett, amennyiben az utóbbit felszabadítja az [[iszlám]] hitű [[szaracénok]] fennhatósága alól. A területi felajánlásokért cserébe a herceg hűbéresküt tett a pápának, és éves adó fizetésére kötelezte magát. Ezen felül a normann uralkodók feladatának vette a [[Vatikán|Pápai Állam]], annak minden birtoka és a pápaválasztás szabadsága feletti őrködést. Hasonló szövetséget kötött ''Miklós'' Richárd, [[capua]]i herceggel is, és a beneventoi zsinat után az elégedett egyházfő hatalmas normann sereggel az oldalán tért vissza Rómába. Ezzel a pápai hatalom kissé elfordult a német-római császároktól, és új világi szövetségesre bukkant.
168 346

szerkesztés