„XXI. János pápa” változatai közötti eltérés

a
Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív253#Évszakok linktelenítése) és WP:HIV#mihez
(Parma (OH. 1172b.))
a (Évszakok és hónapok irreleváns linkjeinek eltávolítása (ld. Wikipédia:Kocsmafal (egyéb)/Archív253#Évszakok linktelenítése) és WP:HIV#mihez)
 
Az energikus pápa a nemzetközi politikai életben is jelentős szerepet játszott. Mint minden trónra lépő egyházfőnek, neki is számolnia kellett a szomszédos hatalmak terjeszkedő törekvéseire. Ez különösen igaz volt az egyház kegyéből [[Szicília]] és [[Nápoly]] élére kerülő [[I. Károly nápolyi király|Anjou Károlyra]], aki szépen lassan felrúgott minden szerződést, amelyet aláírt a [[Laterán]]nal. János azonban keményebb ellenfélnek bizonyult. [[október 7.|Október 7-én]] [[Viterbo|Viterbóban]] találkoztak, ahol Károly letette János kezébe a hűbéri esküt. A király azonban hiába várta cserébe kinevezését a [[róma]]i [[senatus|szenátusba]] és vikáriusi címét Toszkána és Lombardia felett, János nem akart túl nagy hatalmat lerakni a francia kezébe. Az ő érdeme volt, hogy a hajdani [[Stauf-ház|Hohenstauf]] birtokok fölött hatalmat szerző két uralkodó, Károly és [[I. Rudolf német király|Habsburg Rudolf]] békét kössön egymással. A béke aláírása után János követeket küldött Rudolf udvarába, hogy tárgyaljanak az uralkodó császári koronázásáról. <br />
A lyoni zsinat többek között [[keresztes háborúk|keresztes hadjárattal]] is foglalkozott, és elrendelte, hogy az egyháznak járó tizedet hat évre kössék le a hadjárat költségeinek fedezésére. [[1276]] [[február]]jábanfebruárjában aztán [[III. Fülöp francia király|III. Fülöp]], [[Franciaország|francia]] király és [[X. Alfonz kasztíliai király|X. Alfonz]] [[kasztília]]i uralkodó vállalkoztak a hadjáratra, de hamarosan éppen e két királyság között tört ki háború [[Navarra]] trónjáért. János azonnal követeket küldött a két udvarba, hogy elérje a békét és a szent hadjárat elindítását. A pápai legátus novemberre elérte, hogy Fülöp végül visszavonta seregeit, majd békét kötött Alfonzzal. Azonban [[1277]]-ben ugyanúgy kirobbant kettejük között a hatalmai viszály, amelyet ismét János simított el. Az egyházfő levelezett szülőföldjével is, ahol figyelmeztette [[III. Alfonz portugál király|III. Alfonz]] királyt az egyházi jogok tiszteletben tartására. Hosszas levelezést tartott fenn [[Anglia]] uralkodójával, [[I. Eduárd angol király|I. Edwarddal]], ugyanis az angol korona késlekedett kifizetni a pápának járó éves adó összegét. Emellett igyekezett rábírni a királyt ''Eleanor de Monfort'' grófnő szabadon engedésére is.
 
János pontifikátusának egyik legjelentősebb eseménye volt, hogy a lyoni zsinaton elinduló közeledés a keleti egyházakkal uralma alatt tovább folytatódott. A pápa elődje, V. Adorján is követeket küldött [[Bizánc]]ba, de azok eredményeiről már nem értesülhetett. János két püspököt és két dominikánus szerzetest küldött [[VIII. Mihály bizánci császár|VIII. Mihály]] császár udvarába. A követek János leveleit vitték a császárnak, a trónörökösnek és a görög klérusnak. [[1277]] [[április]]ábanáprilisában [[Konstantinápoly]]ban ült össze a keleti egyházak zsinata, amelyen az új konstantinápolyi [[pátriárka]], ''Beccus János'' elnökölt. A pátriárka az egyházegyesítés híve volt, így a zsinaton vita nélkül elfogadták a lyoni zsinat rendeleteit. A császár elismerte és megerősítette a bizánci követek lyoni szerződését, majd a zsinat után János pátriárka szívélyes levelet küldött XXI. Jánosnak, amelyben elismerte a római pápa primátusát és a két egyház doktrináinak különbségét is egybefonta. A levelek és János követei azonban már csak a pápa halála után tértek vissza Rómába. <br />János pontifikátusa alatt érkezett Rómába [[Abáká ilhán|Abáká]] [[kán (méltóság)|kán]] két követe is, akik a lyoni zsinatban megkötött szerződések nyomán szövetségüket ígérték a keresztes hadaknak. Azonban János felhívására egyik keresztény uralkodó sem akart hadjáratot indítani a Szentföldre. A kán hittérítőket is kért országának, amelyet János haladéktalanul meg is adott a távoli államnak.
 
János pontifikátusára egyfajta kettősség volt jellemző. Az energikus egyházfő a tudományok embere maradt, és ezért egy-egy fellángolástól eltekintve, nagyrészt visszavonultan élt. Távollétében [[III. Miklós pápa|Giovanni Gaetano Orsini]] [[bíboros]] vette kezébe az egyház kormányzását. Hogy biztosítsa magának a tudományos elmélkedéshez szükséges nyugodt környezetet, építkezésekbe fogott. Kibővíttette a viterboi pápai palotát, azonban annak szerkezetét nem erősítették meg eléggé, így [[1277]]. [[május 14.|május 14-én]] Jánosra álmában rászakadt a tető egy része. A romok alól kimentett egyházfő sérüléseibe [[május 20.|május 20-án]] belehalt. A viterboi katedrálisban helyezték örök nyugalomra.<br />
165 521

szerkesztés