„Veres Pálné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
Nincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
36. sor:
[[Fájl:Veres Pálné (Barabás-festmény) uncut.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Veres Pálné, Barabás Miklós olajfestménye, (1881)]]
[[Fájl:Veres Palne-szobra P9020256-1000.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Veres Pálné szobra (Budapest, [[Budapest V. kerülete|V. kerület]], [[Veres Pálné utca]] északi vége<br>[[Kiss György (szobrász, 1852–1919)|Kiss György]] alkotása (1906)]]
Az [[ágostai hitvallás]]ú nemesi származású benicei, micsinyei és pribóci [[Beniczky család]] sarja. A [[Nógrád vármegye]]i [[Losonc]]hoz közeli, manapság [[Terbeléd]]hez tartozó, [[Lázi-puszta|Lázi-pusztán]] született a Beniczky család birtokán.<ref name="beniczkyherminakeresztelő">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTM8-WCC?i=99&cc=1554443|title=familysearch.org Beniczky Hermin keresztelője}}</ref> Beniczky Hermin fiatalon vesztette el szüleit, csupán egyéves volt, amikor apja, Beniczky Pál ([[1783]]–[[1816]]), Nógrád vármegye alispánja meghalt, és 15 éves volt, amikor édesanyjától, ózdi Sturmann Karolinától ([[1787]]–[[1830]]) is el kellett búcsúznia a kolerajárvány idején. Beniczky Herminnek még két leánytestvére volt: Mária ([[1814]]–[[1882]]), szlavnicai Sándor Zsigmond ([[1810]]–[[1876]]) házastársa, és Karolin ([[1815]]–[[1896]]),<ref name="beniczkykarolin">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D833-KPG?i=281&wc=M6WK-9MW%3A101520001%2C101812201&cc=1542666|title=familysearch.org Csemiczky Edené Beniczky Karolin gyászjelentése}}</ref> csemicei Csemiczky Eduárd ([[1814]]–[[1901]]) felesége.<ref name="csmiczkyeduárd">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D833-KGG?i=279&wc=M6WK-9MW%3A101520001%2C101812201&cc=1542666|title=familysearch.org Csemiczky Eduárd gyászjelentése}}</ref> A három leány édesanyja halála után, anyai nagyapjuk, ózdi [[Sturman Márton|Sturmann Márton]] ([[1757]]-[[1844]]), lett aki onnantól nevelte őket, [[Galgagyörk|Tótgyörkön]], a világtól elzárva. Sivár életet élt a három lány a különc öregúr mellett, aki mindent megadott, amiről azt hitte, örömet szerez nekik, csak szeretetet nem tudott adni, mivel megkeserítette akegyetlen sorssorsa, hogy feleségét és hat gyermekét vesztette el egymás után.
 
Apai nagynénje, Beniczky Teréz ([[1796]]–[[1837]]), ebecki Tihanyi Dániel grófné emelte ki a lányokat az egyhangú életből azzal, hogy meghívta őket magához [[Pest (történelmi település)|Pestre]]. Ott aztán szembesültek hiányosságaikkal a lányok, különösen Hermin, aki ugyan rengeteget olvasott nagyapja könyvtárában, ám egy se volt azon művek közül a magyar irodalomból való. Magyarórákat kezdtek venni, és sok akkori közéleti emberrel, köztük [[Toldy Ferenc]]cel és [[Szontagh Gusztáv]]val ismerkedtek meg. Hermin nem csaknemcsak irodalmi, de igen élénk politikai érdeklődést is mutatott. Második pesti tartózkodása alatt ismerkedett meg jövendőbeli férjével, farádi [[Veres Pál (királyi tanácsos)|Veres Pállal]], aki akkor nógrádi földbirtokos és a megye főjegyzője volt. 1839-ben esküdtek meg [[Pest (történelmi település)|Pesten]]. Házasságuk negyvenhat évében hű társak voltak, gazdag szellemi és érzelmi életetbenéletben, segítő, bátorító, harmonikus kapcsolatban. [[Vanyarc]]on telepedtek le, s Veres Pálné férje halála után is ragaszkodott otthonukhoz mindaddig, amíg annak irányítása már erejét felülmúlta.
 
1841-ben született lányuk, Veres Szilárda, aki gondos, szigorú, következetes, ám szeretetteljes nevelésben részesült. Az ő nevelése indította el Veres Pálnéban a nők taníttatásának gondolatát. 1844-ben a házaspárnak fia született, ámaki három nap után meghalt, s mivel több gyermekük nem lett, Szilárda egyke maradt.
 
A család gazdagtartalmas társasági életet élt, Vanyarcon gyakran látták vendégül [[Szontagh Pál (politikus, 1820–1904)|Szontágh Pált]] és barátját, [[Madách Imre (író)|Madách Imrét]], akihez aztán igen mély baráti szálak fűzték a házaspárt. Egy ízben, 1847 nyarán a család véletlenül egy helyen üdült a Kossuth családdal, s velük is jó viszony alakult ki. Veresék [[Kossuth Lajos]] hívei voltak már korábban is.
 
1855-ben anyja Pestre vitte Szilárdát, hogy megfelelő tanárok oktathassák. Ő maga is részt vett ezeken az órákon, ahogy mondta, bepótolhassa azt a mulasztást, amely ő gyermekkorában elszenvedett. Rettenetesnek találta, hogy a lányoknak nincs semmilyen iskola, mint a fiúknak, ahol megfelelő műveltségre tehetnének szert. Az éles elméjű, haladó gondolkodású nőnek Madách Imre akadémiai székfoglalóján elmondott beszéde adta meg az utolsó lökést. ''„A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár.”''