„Veres Pálné” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
36. sor:
[[Fájl:Veres Pálné (Barabás-festmény) uncut.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Veres Pálné, Barabás Miklós olajfestménye, (1881)]]
[[Fájl:Veres Palne-szobra P9020256-1000.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Veres Pálné szobra (Budapest, [[Budapest V. kerülete|V. kerület]], [[Veres Pálné utca]] északi vége<br>[[Kiss György (szobrász, 1852–1919)|Kiss György]] alkotása (1906)]]
Az [[ágostai hitvallás]]ú nemesi származású benicei, micsinyei és pribóci [[Beniczky család]] sarja. A [[Nógrád vármegye]]i [[Losonc]]hoz közeli, manapság [[Terbeléd]]hez tartozó, [[Lázi-puszta|Lázi-pusztán]] született a Beniczky család birtokán.<ref name="beniczkyherminakeresztelő">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GTM8-WCC?i=99&cc=1554443|title=familysearch.org Beniczky Hermin keresztelője}}</ref> Beniczky Hermin fiatalon vesztette el szüleit, csupán egyéves volt, amikor apja, Beniczky Pál ([[1783]]–[[1816]]), Nógrád vármegye alispánja meghalt, és 15 éves volt, amikor édesanyjától, ózdi Sturmann Karolinától ([[1787]]–[[1830]]) is el kellett búcsúznia a kolerajárvány idején. Beniczky Herminnek még két leánytestvére volt: Mária ([[1814]]–[[1882]]), szlavnicai Sándor Zsigmond ([[1810]]–[[1876]]) házastársa, és Karolin ([[1815]]–[[1896]]),<ref name="beniczkykarolin">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D833-KPG?i=281&wc=M6WK-9MW%3A101520001%2C101812201&cc=1542666|title=familysearch.org Csemiczky Edené Beniczky Karolin gyászjelentése}}</ref> csemicei Csemiczky Eduárd ([[1814]]–[[1901]]) felesége.<ref name="csmiczkyeduárd">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D833-KGG?i=279&wc=M6WK-9MW%3A101520001%2C101812201&cc=1542666|title=familysearch.org Csemiczky Eduárd gyászjelentése}}</ref> A három leány édesanyja halála után, anyai nagyapjuk, ózdi [[Sturman Márton|Sturmann Márton]] ([[1757]]-[[1844]])
Apai nagynénje, Beniczky Teréz ([[1796]]–[[1837]]), ebecki Tihanyi Dániel grófné emelte ki a lányokat az egyhangú életből azzal, hogy meghívta őket magához [[Pest (történelmi település)|Pestre]]. Ott aztán szembesültek hiányosságaikkal a lányok, különösen Hermin, aki ugyan rengeteget olvasott nagyapja könyvtárában, ám egy se volt azon művek közül a magyar irodalomból való. Magyarórákat kezdtek venni, és sok akkori közéleti emberrel, köztük [[Toldy Ferenc]]cel és [[Szontagh Gusztáv]]val ismerkedtek meg. Hermin
1841-ben született lányuk, Veres Szilárda, aki gondos, szigorú, következetes, ám szeretetteljes nevelésben részesült. Az ő nevelése indította el Veres Pálnéban a nők taníttatásának gondolatát. 1844-ben a házaspárnak fia született,
A család
1855-ben anyja Pestre vitte Szilárdát, hogy megfelelő tanárok oktathassák. Ő maga is részt vett ezeken az órákon, ahogy mondta, bepótolhassa azt a mulasztást, amely ő gyermekkorában elszenvedett. Rettenetesnek találta, hogy a lányoknak nincs semmilyen iskola, mint a fiúknak, ahol megfelelő műveltségre tehetnének szert. Az éles elméjű, haladó gondolkodású nőnek Madách Imre akadémiai székfoglalóján elmondott beszéde adta meg az utolsó lökést. ''„A nő korábban fejlődik, de teljes férfiúi érettségre sohasem jut, könnyebben felfog és tanul, de teremtő géniusz hiányával az emberek irányadó szellemei közé nem emelkedik. Ő mindig csak a szenvedő, sohasem a beható elemet képviseli, s innen, míg a dilettantizmus legkedvesebb kontingensét szolgálja, a művészetet és tudományt előre nem viszi. A nő alárendelt, testi és lelki ereje védelmet, ápolást keres, az erősebb férfiú lelkében éppoly érzéseket költ, mint az elhagyott gyermek, a hervadó virág, megdermedt madár.”''
|