„Ispán” változatai közötti eltérés

87 bájt hozzáadva ,  2 évvel ezelőtt
[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobilalkalmazás-szerkesztés Android-alkalmazás-szerkesztés
== Az ispán szó eredete és külföldi párhuzamai ==
 
A cím legkorábbi említése [[777]]-ből ismert, ekkor mint [[avarok|avar]] előkelő címe szerepel a [[kremsmünsteri apátság]] alapítólevelében. Viszont a Szogd xpāvān szó tartományi kormányzót jelent így ezt is jelentheti. <ref name="Korai magyar">{{cite book|title=Korai magyar történeti lexikon (9-14- század) |pages=662 |editor=Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc |publisher=Akadémiai Kiadó, Budapest |year=1994 |isbn=963-05-6722-9}}</ref>
 
Körmendi Ferenc tanulmánya az ispán szót a görögből eredezteti. "Az ógörög nyelvben az isz jelentése erő, hatalom, a pán értelme pedig teljes,<ref> Györkössy A., Kapitánffy I., Tegyey I. (szerk.), Ógörög–magyar szótár. Budapest. 1990.</ref> így az iszpán magyar jelentése egyértelműen teljhatalom."<ref>"Tudjuk, az ispán a magyar államigazgatásban a király teljhatalommal felruházott képviselője volt egy megyében, minden más személy az ispán alatt állt. Aki az ispánt megsértette vagy megtámadta, az a királyt sértette vagy támadta meg. Mivel e szó megfejtése száz százalékban összhangban áll az ispánok által betöltött tisztséggel, e tény már önmagában is elég kellene hogy legyen a görög eredet elfogadására. De még további cáfolhatatlan bizonyítékokat sorolhatunk fel; így VII. Konstantín bizánci császár /9/ könyvében ír egy Iszpánosz nevű személyről, ami írott formában bizonyítja e szó ismert mivoltát a középkori Bizáncban. További, döntő értesüléseket kapunk az ispán szóval kapcsolatban Spanyolország történelméből. Tudjuk, az iszpán már az ókori időkben átkerült a görög nyelvből a latinba hispan, hyspan alakban, változatlan jelentéssel. Megjegyezzük, a h betű a latin alakban azért jelent meg, mert a görög kiejtésben az i magánhangzó a szó elején úgynevezett erős hehezetet kap, vagyis hi-ként hangzik /26/, amit a latinok fonetikusan írtak le. A spanyol történetíróktól olvashatjuk /27/, hogy amikor a rómaiak kb. 150 évvel időszámításunk kezdete előtt meghódították a Pireneusi félsziget (mai Spanyolország) egy kisebb részét, azt mindjárt két ispánságra osztották, majd újabb területek gyarmatosításával számuk tovább nőtt, míg végül ezen területeket együtt Hispaniának, Hyspaniának nevezték el. Érdekes megjegyezni, a Pallas Nagy Lexikona cikkírója Ispán címszó alatt megemlíti /28/, hogy középkori kódexekben ispán, hyspan, hispány, espan, span alakban található e szó írott formában, de sem eredetét, sem e változatok származását nem tárgyalja. A fent elmondottakból azonban egyértelmű görög eredete, s ennek magyar változata az ispán, latin alakja a hyspan (magyarosan hispány), spanyol az espan (innen az Espana=Spanyolország), a span pedig a szlávban máshonnan átvett jövevényszó." Körmendi Ferenc: Földrajzi neveink és jövevényszavaink más megközelítésben http://szgnye.vmmi.org/kormendi2006.htm</ref>
Névtelen felhasználó