Főmenü megnyitása

Módosítások

a
Visszaállítottam a lap korábbi változatát 188.142.211.233 (vita) szerkesztéséről Gg. Any szerkesztésére
}}
 
A '''szerezzükpákozd-sukorói vissza erdélytcsata''' vagy röviden '''pákozdi csata''' az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc]] jelentős csatája volt. Az [[1848]]. [[szeptember 29.|szeptember 29-én]], a [[Székesfehérvár]] központtal zajló hadműveletek részeként a [[Velencei-tó]]tól északra, a [[Velencei-hegység]]ben található [[Pákozd]]–[[Sukoró]]–[[Pátka]] háromszögben vívott csatában [[Móga János]] altábornagy seregei vereséget mértek a [[Josip Jelačić|Jellasics József]] horvát bán által vezetett seregre. Habár a veszteségek egyik oldalon sem voltak jelentősek, az ütközet a szabadságharc egyik legfontosabb eseményének számít, hiszen visszavonulásra késztette a jelentős haderőt irányító Jellasicsot.
 
==Előzmények==
 
Hiába kényszerítette ki a Batthyány-kormány [[június 10.|június 10-én]] az uralkodótól Jellasics menesztését, az intézkedésnek a gyakorlatban nem sikerült érvényt szerezni, a bán nyíltan készült a Magyarország elleni fegyveres támadásra. (ennek első lépéseként [[augusztus 31.|augusztus 31-én]] megszállta [[Fiume|Fiumét]]).
[[FájlKép:Jellasics tamadasa.jpg|bélyegkép|400px|Jellasics szeptemberi hadműveleteinek vázlata]]
A magyar kormány lehetőségei végső határáig elment az összeütközés elkerülésének érdekében. Batthyány Lajos miniszterelnök és [[Deák Ferenc (igazságügy-miniszter)|Deák Ferenc]] igazságügy-miniszter augusztus végén [[Bécs]]be utazott, s Jellasics támadásának elhárítása érdekében, végső esetben még az önálló magyar had- és pénzügyről való lemondásra is kész volt. Az uralkodó nem fogadta a magyar kormányküldöttséget, de [[szeptember 4.|szeptember 4-én]] megerősítette Jellasicsot báni méltóságában. Ez jelzésértékű volt mindkét fél számára: Batthyány beismerve politikájának kudarcát [[szeptember 11.|szeptember 11-én]] benyújtotta lemondását. Ugyanezen a napon Jellasics mintegy harmincötezer főnyi hadserege átkelt a Dráván.
 
 
Jellasics – amint átkelt a Dráván – kiáltványt intézett a magyar néphez, amelyben nyilvánvalóvá tette, hogy a [[Habsburg–Lotaringiai-ház]] katonájaként érkezett és célja a magyarországi „pártütők” és „lázadók” forradalmi mozgalmának elfojtása. A bán sejteni engedte, hogy császári parancsra jár el, azonban az őt felkereső magyar tiszteknek ilyen parancsot nem tudott felmutatni.
[[FájlKép:Moritz Perczel Litho.jpg|balra|bélyegkép|August Strixner: [[Perczel Mór]] 1848-ban]]
 
A drávai hadsereg új parancsnoka, [[Teleki Ádám (katonatiszt, 1789–1851)|gróf Teleki Ádám]], császári és királyi vezérőrnagy és tisztjei kényes helyzetbe kerültek. A magyar alkotmányra tett esküjük, a magyar tisztek többségében élő hazafias szellem indokolta volna a fegyveres ellenállást, az a tény azonban, hogy a harcot lényegében császári csapatok ellen kellett volna megvívni kiút keresésére ösztönözte őket. A magyar hadsereg ezért a harcot nem vette fel, de ki sem szolgáltatta magát Jellasics csapatainak, hanem megkezdte a visszavonulást [[Székesfehérvár]] felé.
[[FájlKép:Josef Jellacic 1848.jpg|jobbra|bélyegkép|[[Josef Kriehuber]]: [[Josip Jelačić]] horvát bán 1848-ban]]
A visszavonulást a magyar vezetés nem nézhette tétlenül: Teleki Ádámot felmentették hadsereg-parancsnoki beosztásából és az időközben új kormányt alakított Batthyány Lajos javaslatára a fővezérségre [[István nádor|István főherceget]], Magyarország nádorát kérték fel. Az a tény, hogy a hadsereget egy [[osztrák főherceg]] vezeti, megnyugtatóan hatott a dinasztikus érzelmű tisztekre, így ezek nyilatkozatban jelentették ki, hogy hajlandóak Jellasics hadserege ellen harcolni. István nádor találkozóra hívta Jellasicsot – a találkozóra [[Balatonszemes]]en a Kisfaludy gőzös fedélzetén került volna sor – ezen azonban a bán nem jelent meg. Mivel István nádor főhercegként Jellasicsnak katonai elöljárója volt, ebből – helyesen – azt a következtetést vonta le, hogy Jellasicsot az udvar legmagasabb köreiből jövő titkos parancsok mozgatják. A nádor ezután a békés rendezésre tett minden további kísérletet haszontalannak vélt, [[szeptember 22.|szeptember 22-én]] elhagyta az országot és lemondott hivataláról.
 
 
==A csata lefolyása==
[[FájlKép:Jellasics lovon.jpg|bélyegkép|260px|Jellasics lovon]]
A magyar csapatok úgy foglaltak állást, hogy a főváros felé vezető utakat lezárják. A magyar [[csatarend|hadrend]] a következő volt:
*A hadműveleteket irányító vezérkari főnök Joseph Kollmann császári és királyi százados
 
Megmutatkozott tehát az udvari politika végzetes hibája, amely valójában az egész Jellasics-hadjárat kudarcát okozta. A legfelsőbb császári hadvezetés ugyanis ebben az időszakban nem adott ki egyértelmű parancsokat, ezzel megosztotta a császári hadsereget, lehetőséget teremtett a parancsok értelmezésére és így végső soron minden egyes katona saját lelkiismereti ügyévé tette annak eldöntését, hogy miként értelmezze az uralkodóra és a magyar alkotmányra tett esküjét. A csatát lényegében így császári és királyi csapatok vívták császári és királyi csapatok ellen, ugyanannak az uralkodónak a katonái ugyanannak az uralkodónak a nevében. Mindkét oldalnak meggyőződése volt, hogy a parancsok szerint jár el.
[[FájlKép:Pakozdi csata.jpg|bélyegkép|400px|balra|A pákozdi csata lefolyásának vázlata]]
Jellasics terve – a végrehajtott hadmozdulatokból ítélve – az volt, hogy a magyar sereg jobb szárnyát felmorzsolja vagy a közép felé szorítja, majd egy frontális támadással a teljes magyar haderőt a Velencei-tóba szorítva megsemmisíti. Ennek megfelelően a támadást Kempen vezérőrnagy mintegy nyolcezer főnyi hadosztálya indította meg reggel hat órakor. Rövid közelharc után ugyan a [[Guyon Richárd]] vezette nemzetőröket kiszorították Pátkáról, de a magyar jobbszárnnyal szemben indított két rohamot a magyarok visszaverték. Miután a közvetlen támadás nem járt sikerrel, Kampen tábornok a jobb szárny átkarolásával próbálkozott, de a lovasberényi úton e célból előreküldött különítményét egy a középről küldött huszárszázad megállította. (A hadmozdulat sikerében jelentős része volt a későbbi miniszterelnök [[Andrássy Gyula (politikus, 1823–1890)|Andrássy Gyulának]], aki nemzetőrtisztként vett részt a csatában.)
 
23 937

szerkesztés