Főmenü megnyitása

Módosítások

181 bájt hozzáadva ,  21 nappal ezelőtt
kis kieg.
Rigord családjáról és rangbeli származásáról nincsen információ.{{refhely | Wolf 2009 | 246. oldal |azonos=Wolf246 }} Önmagát így mutatja be: ''„magister Rigordus, natione Gothus, professione phisicus, regis Francorum cronographus, beati Dyonisii Ariopagite clericorum minimus […]”'', azaz „Rigordus magister, a gót nemzetből, foglalkozás szerint orvos, a francia királyok kronográfusa, a saint-denis-i monostor szerzetesei között a legjelentéktelenebb.”{{azonos|Wolf246}} Az alapján, hogy magát ''natione Gothus''nak mondja, [[Languedoc]] tartományból származott: a középkorban e megnevezés [[Alès]], [[Arles]], [[Montpellier]], Franquevaux apátsága és [[Nîmes]] környékére használtatott.{{refhely | Wolf 2009 | 247. oldal |azonos=Wolf247 }} Eredeti foglalkozását tekintve orvos volt; bár az [[egyházjog]] szerint az orvoslás és a szerzetesség nem fért meg egymással,{{jegyzet | {{CitPer |szerző= Baldwin, John W. |cím= Histoire de Philippe Auguste. Rigord, Élisabeth Carpentier, Georges Pon, Yves Chauvin |periodika= Speculum |év= 2007 |hónap= 07 |évfolyam= 82 |szám= 3 |oldal= 757–758 |doi= 10.1017/S0038713400010782 }} |azonos=BaldwinReview }} elképzelhető, hogy szerzetesi fogadalmának letétele után is praktizált.{{refhely | Wolf 2009 | 248. oldal |azonos=Wolf248 }} Egyes életrajzírói szerint Rigord a király orvosa volt;{{jegyzet | Ld. például {{VIL|11|728}} }} e feltételezést azonban nem szólnak döntő érvek: egyetlen fennmaradt dokumentumban sem hivatkoznak rá királyi orvosként.{{azonos|Wolf248}}{{refhely | Touati 2003 | 245. oldal }} Rigord gyógyászati tevékenységét mindenesetre kortársa, [[Gilles de Corbeil]] francia királyi orvos éles kritikával illette; François-Olivier Touati francia történész pedig rámutatott arra, hogy gestájában Rigord nem tanúsított különösebb érdeklődést a kórságok iránt, és orvosi szakszavakat sem használt például a király betegségének leírásakor.{{refhely | Touati 2003 | 256–257. és 260. oldal }}
 
Rigord [[1189]] előtt lett szerzetes: ismeretes, hogy [[1189]]. februárjában[[február 10.|február 10]]-én{{refhely | Delaborde 1884 | 590. oldal }} az [[argenteuil]]-i perjelségben tartózkodott,{{refhely | Baldwin 1986 | 396. oldal |azonos=Baldwin396 }} de feltehetően csak ideiglenesen ottlétről volt szó, és már korábban, [[1183]]–[[1186]] körül csatlakozott a [[Saint-Denis|saint-denis-i]] monostor szerzetesközösségéhez.{{azonos|Wolf247}}
 
[[II. Fülöp Ágost francia király|II. Fülöp francia király]] uralkodásának első feléről szóló, [[latin nyelv]]ű ''Gesta Philippi Augusti'' című könyvét már szerzetessé válását megelőzően, legkésőbb [[1186]]–[[1187|87]] előtt kezdte el írni.{{refhely | Nicholson 2006 | 1038. oldal |azonos=Nicholson }}{{refhely | Delaborde 1884 | 588. és 590. oldal }} Bár Rigord a „francia királyok krónikásának” nevezi magát, állítása szerint a mű megírásába nem a király vagy egyházi elöljáróra óhajára, utasítására kezdett bele, hanem saját kezdeményezésre. A királyi és kormányzati oklevelek, dokumentumok pontos ismeretéből arra lehet következtetni, hogy Rigord hozzáfért a királyi levéltár anyagához.{{azonos|Baldwin396}} A ''Gesta'' megírása három nagyobb szakaszra osztható: az első változat dicsőítő hangnemű, legkésőbb [[1196]]-os keletű előszava a királynak ajánlja a művet; a második, körülbelül [[1200]]-ban keletkezett szakasz visszafogottabb hangvételű és [[VIII. Lajos francia király|Lajos királyfinak]] dedikált; végül az utolsó rész, mely [[1206]] decemberéig beszéli el az eseményeket.{{azonos|Baldwin396}} A könyv két kéziratban maradt fent, az egyiket a [[Francia Nemzeti Könyvtár]]ban, a másikat a [[Vatikáni Apostoli Könyvtár]]ban őrzik.{{azonos|BaldwinReview}}
 
Rigord volt az első, aki a római császárokra utaló ''augustus'' jelzővel illette II. Fülöp királyt; [[gesta|gestájának]] első fele ennek megfelelően dicsőítően szól az uralkodóról, az [[1190]] utáni eseményeket elbeszélő második felében azonban kritikusabb hangnemet üt meg a királlyal szemben annak egyházellenesnek tekintett intézkedései és [[Dániai Ingeborg francia királyné|Ingeborg királynéval]] való bánásmódja miatt.{{azonos|Baldwin396}} Amellett, hogy a francia történelem egyik fontos forrásműve, a ''Gesta Philippi Augusti'' az egyetlen korabeli krónika, mely francia szemszögből mutatja be a [[keresztes háborúk#III. keresztes hadjárat (1189–1192)|harmadik keresztes hadjáratot]] (1189–1192).{{jegyzet | {{CitLib|szerző= Runciman, Steven |cím= A keresztes hadjáratok története |közreműködők= [[Veszprémy László]] (szerk.), Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna (ford.) |hely= Budapest |kiadó= Osiris Kiadó |év= 1999 |isbn= 963-379-448-X |oldal= 996 }} }} A hadjárat kapcsán röviden szól 1187. esztendő eseményeiről, az előkészületekről, a francia sereg útjáról és [[szentföld]]i tartózkodásáról [[Akko (település)|Akkon]] bevételéig. Bemutatja II. Fülöp király hazatérését is, melyet a Rigord az uralkodó súlyos betegségével és az [[I. Richárd angol király|Oroszlánszívű Richárd angol királlyal]] való nem túl szívélyes viszonyával magyarázott.{{azonos|Nicholson}} Rigord halálát követően a ''Gesta Philippi Augusti''t Guillaume le Breton jelentősen átszerkesztette, illetve folytatta.{{refhely | Baldwin 1986 | 377. oldal; | Touati 2003 | 261. oldal }}
23 937

szerkesztés