„Kollektivizálás Magyarországon” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
28. sor:
A [[Rákosi Mátyás]] vezette [[Magyar Dolgozók Pártja]] (MDP) [[szovjetunió|szovjet]] mintára képzelte el modernizációknak beállított a [[kolhoz]]rendszer létrehozását. Először erőszakos módszerekkel folyt a kollektivizálás, ami ellenállást váltott ki az emberekből. A TSZ-tagokat megfosztották magántulajdonuk, a parasztok nem voltak motiválva, nem volt munkájuknak tényleges, kiszámítható haszna. A mezőgazdasági kibocsátás visszaesett, de a kommunisták [[szabotázs (akció)|szabotázsra]] fogták a dolgot, és megkezdődött az ellenállók, a [[kulák]]ok üldözése. [[Nagy Imre (miniszterelnök)|Nagy Imre]] miniszterelnöksége alatt felhagytak a kényszer-kollektivizálással, de 1955–56-ban folytatták, ami az [[1956-os forradalom]] egyik oka lett.
A levert forradalom után [[Kádár János]] által indított harmadik hullám már nem folyamodott erőszakhoz, mégis ez lett a legsikeresebb. Az állam több gépet biztosított a gazdálkodáshoz, a TSZ-tagok pedig kedvezményeket kaptak, pl. kiterjesztették a társadalombiztosítást a TSZ-ekben dolgozókra
A téeszesítés eredményeként a hagyományos paraszti társadalom és életforma eltűnt. Kulturális sokk érte a társadalmat. A kollektivizáltak sérelmeiről hallgatni kellett, a konfliktusok elfojtása miatt megnőtt az [[öngyilkosság]]ok száma, egyes vidékeken felütötte a fejét az [[alkoholizmus]].<ref>Kovács Csaba: [http://www.multunk.hu/wp-content/uploads/2017/01/kovacscs13_3.pdf Panaszok a kollektivizálás befejező hullámának időszakából: az egyéni és a szövetkezeti gazdálkodás problémáinak sajátosságai] – In: ''Múltunk'', 2013/3. sz., 207–251. o.</ref> A falusi utcakép meghatározó eleme lett a [[Kádár-kocka]].
| |||