„Bajram Curri” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
határozott |
||
50. sor:
== Élete ==
[[1899]] körül a [[Pejai Liga]] egyik szervezője volt, majd [[1912]] májusától részt vett Albánia függetlenségi harcaiban. Az [[első világháború]]t a [[Kaçak]] gerillamozgalom tagjaként küzdötte végig Koszovóban. Az [[Pandeli Evangjeli|Evangjeli]]-kormányban [[1921]]-ben rövid ideig hadügyminiszter volt, majd [[december 7.|december 7-étől]] [[Hasan Prishtina]] a hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Később a belügyminiszter [[I. Zogu albán király|Amet Zogolli]] erőszakos politikájával szemben egyre erősebb ellenállás bontakozott ki, s ennek lett egyik vezéralakja [[Fan Noli]] oldalán. Curri a Has törzsbeliek nemzetségfőjeként hamarosan a Zogolli-ellenes felkelők élére állt, tagja lett az [[Avni Rustemi]]-féle Egység ''(
[[1924]] májusában a Fan Nolival szimpatizáló antizogista erők ismét elérkezettnek látták az időt a cselekvésre. [[Rexhep Shala]], a kormányellenes erők északi parancsnoka [[Kukës]]ban harcba hívta Bajram Curri és [[Elez Isufi]] embereit. A kibontakozó [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalom]] során Zogolli menekülni kényszerült, s Curri csapataitól vereséget szenvedve embereivel [[Jugoszlávia|Jugoszláviába]] távozott. Fél évvel később Zogolli a hatalom visszavételére készült, s [[december 13.|december 13-án]] a zogista [[Cena Kryeziu]] csapatai támadást intéztek az Északkelet-Albániát felügyelő Curri ellen, aki 500 embere élén [[december 17.|december 17-én]] Kruma térségébe húzódott vissza. Miután [[1925]] januárjában Zogolli ismét miniszterelnök lett, hadseregével körbevetette Currit, aki, hogy elkerülje a fogságot, [[1925]]. [[március 29.|március 29-én]] [[Margegaj alközség|Dragobiában]] öngyilkosságot követett el (egyes források szerint lelőtték).
|