[[III. Károly magyar király]] [[1733]]-ban külön pénztártlelkészpénztárt ('''Vallásalap''', ''cassa parochorum'') létesített évi 16 000 [[forint]] javadalmazással, melynek az volt a rendeltetése, hogy belőle a kevésbé jól ellátott [[plébánia|plébános]]okat segítsék. Innen a ''cassa parochorum'' elnevezés. Ez a királyi intézkedés volt a kiindulópontja a '''Vallásalap''' keletkezésének, melybe [[1786]]-ban néhány feloszlatott [[szerzetesrend]] és eltörölt kolostorok javait is beolvasztották;. Ebbe az alapba került a megszüntetett prépostságok vagyona is, valamint az üresedésben lévő egyházi javadalmak jövedelmei is.<ref>[https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/SzazMagyarFalu-szaz-magyar-falu-1/somlovasarhely-E38D/az-uj-foldesur-a-vallasalap-E4D9/ Az új földesúr: a vallásalap ]</ref> Ide kerültek azok a pénzösszegek is, amelyek a nyilvános árveréseken eladott templomi edények, kelyhek, képek – sajnos hamar szétszóródó műtárgyak – után befolytak. ezen alap gyarapítására szolgáltak még a magyar [[főpapság]] által [[várerődítési segély]] címen fizetett összegek is. A főpapság ezt a szolgáltatását királyi és [[pápa (egyházfő)|pápa]]i beleegyezéssel [[1858]]-ban három millió [[forint]]nak a Vallásalapba befizetésével megváltotta. A Vallásalap jövedelmeit [[katolikus egyház|katolikus]] isteni tiszteleti célokra, egyházi építkezésekre, papnevelő intézetek fenntartására, a 300 forintban megállapított [[kongrua|kongruá]]nak ez összegre való kiegészítésével szegény plébánosok segélyezésére fordították. Az [[1880]]. [[május 21.|május 21-én]] kelt legfelsőbb határozattal a Vallásalap és a [[tanulmányi alap]] kezelésének ellenőrzését részben egyházi, részben világi férfiakból álló 15 tagú felügyelő és ellenőrző bizottságra ruházták. A bizottságnak csak ellenőrző és véleményező hatásköre volt; de ha a miniszter a bizottság véleményétől eltérően akar intézkedni, mindig köteles a királynak legmagasabb elhatározását kieszközölni.
