„Máltai lovagrend” változatai közötti eltérés

A rend teljes neve magyarul: '''Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend''' ''(Supremus Ordo Militaris Hospitalis Sancti Ioannis Hierosolymitani Rhodius et Melitensis).'' Ezt hivatalosan Szuverén Máltai Lovagrendre rövidítik; mindennapi és kommunikációs célokra magyarul ''Máltai Lovagrend, Máltai Rend, Máltai lovagok'' a használatos formák. A rövidebb változatok esetében vigyázni kell az egyértelműsítésre más, tőle idegen rendekkel szemben, amelyek ugyanezeket a neveket használják.

Másfelől mind a Máltai rend, mind a Johannita lovagrendek mereven elhatárolódnak az általuk „utánzó"-nak nevezett szervezetektől, amelyeknek nincsen meg a kontinuitásuk a történelmi Lovagrenddel, és amelyek legitimitását a Szentszék nem ismeri el. Ezek közt Magyarországon a legismertebb a Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségek Szövetsége (röviden Máltai Rend KMFAP).

Az [[első keresztes hadjárat]] 1099-ben elfoglalta Jeruzsálemet. Ezután az ispotály fontossága megsokszorozódott, a sok sérült és beteg kereszteslovag és a megnövekedett zarándokforgalom miatt. Hírét is vitték az egész Európában, és – vélhetően Gérard tehetségének és szorgalmának is köszönhetően – gyűltek az adományok és a jövedelemhozó európai birtokok ráruházása. Gérard [[Hippói Szent Ágoston]] reguláját szem előtt tartva szerkesztett szabályzatot az ápolók közösségének. Egyszerű fekete köpeny viselését írta elő, amelyet a bal vállon fehér nyolcágú (Amalfi jelvényeként ismert) kereszt díszített, az ispotály eredetére emlékezteve.<ref>{{Cite book|title=Cartulaire general de l'ordre des hospitaliers de St Jean de Jerusalem (1100-1310), , no. 78, no. 2479.|editor=Joseph Delaville le Roulx|origyear=1894–1906|location=Paris|language=francia|url=http://purl.pt/28965/4/hg-7426-a/hg-7426-a_item4/hg-7426-a_PDF/hg-7426-a_PDF_24-C-R0150/hg-7426-a_0000_capa-capa_t24-C-R0150.pdf}} {{Wayback|url=http://purl.pt/28965/4/hg-7426-a/hg-7426-a_item4/hg-7426-a_PDF/hg-7426-a_PDF_24-C-R0150/hg-7426-a_0000_capa-capa_t24-C-R0150.pdf |date=20190518143355 }}</ref> Ma ezt a jelvényt "[[máltai kereszt]]"-ként ismerik. A „johannita” elnevezés arra utal, hogy a kezdettől fogva [[Keresztelő János|Keresztelő Szent János]] volt az ispotály patrónusa (függetlenül attól, hogy az eredeti kápolnájuk egy másik Szent János nevét viselte.)<ref>{{Cite book|title=|last=Sire|page=3}}</ref> A regulát [[1113]]-ban [[II. Paszkál pápa]] jóváhagyta: a [[1113]]. [[Február 15.|február 15-én]] kelt pápai bulla biztosította a rend függetlenséget, és [[Apostoli Szentszék|szentszéki]] védnökséget vállalt a rend felett, ugyanakkor lehetővé tette, hogy a rend mindenféle egyházi és világi befolyástól mentesen választhassa elöljáróit.

A rend tizenhárom várat és erődítményt épített, illetve átvett,<ref name=":0">{{Cite news|title=Keresztes Lovagok a Közelkeleten|url=|author=https://mult-kor.hu/20130104_keresztes_lovagvarak_a_kozelkeleten?pIdx=4|work=Múlt Kor}}</ref> ezek – a templomosok és mások által működtetett erődítményekkel együtt -– kulcsszerepet játszottak a Szentföldi latin királyság védelmében. A három legnagyobb ispotályos várnak máig láthatók a maradványai: [[Margat]] és a [[Krak des Chevaliers]] a mai Szíriában, Belvoir<ref name=":0" /> a mai Izraelben. (Margat várának feltárását 2007 óta magyar régészcsapat végzi, [[Major Balázs (régész)|Major Balázs professzor]] vezetésével) 1268-ban kb. 300 lovag volt a Szentföldön, nem beleszámítva a segélyszolgálataikat.<ref>{{Cite book|title=The Knights Hospitaller in the Levant, c.1070-1309|author=Riley-Smith, Jonathan|isbn=978-1-137-26475-6|publisher=Palgrave-Macmillan|year=2012}}</ref>

St. Jean d'Acre elvesztése után a lovagrend, viszonylag kevés túlélő létszámával, [[Ciprus (sziget)|Ciprusra]] költözött át. Megkapták az uralkodótól [[Limassol]] városát, ahol hivatásukhoz híven, már 1296-ban ispotályt alapítottak. Közben, a pápa jóváhagyásával, eldöntötték, hogy szárazföldi harcosokból átképezik magukat haditengerészekké, és neki is kezdtek a kiképzéshez és egy flotta építéséhez. (Segített nekik ebben a [[templomosok]] feloszlatása 1310-ben, mert a templomosoktól elkobozott vagyonoknak egy része átszállt az ispotályos rendre.) Viszont a rend konfliktusba került a ciprusi uralkodóval, így 1309-ben elfoglalta az akkoriban zavaros tulajdonú<ref>{{Cite book|title=Máltaiak|coauthors=Török József, Legeza László|series=Szerzetesrendek a Kárpát-Medencében|origdate=|publisher=Mikes Kiadó|location=Budapest|isbn=963-8130-19-9|page=42|origyear=1999}}</ref> [[Rodosz (sziget)|Rodosz szigetet,]] ahol hagyományos ispotályos munkáját folytatta, és két évszázadon át a keresztény világ egyik védőbástyájaként szerepelt az erősödő [[Oszmán Birodalom]] ellen. A lovagrend függetlenségét más államok is elismerték. Ebben az időszakban alakult ki a rend [[Szuverenitás|szuverén]] jellege: saját pénzt veretett (a "scudo"-t), több állammal diplomáciai kapcsolatot tartott fenn. Hatalmas erődítményeket és egy lovagoknak szánt városrészt épített. Ugyanakkor a rend belső átszervezésére is sor került. Kialakult a lovagok „langue” (nyelv) szerinti felosztása. (A magyarnyelvű lovagokat eleinte – valószínűleg az Anjou királyok hatására – az olasz nyelvhez sorolják, az 1600as évek elejéig, amikoris áthelyezik őket a német „langue”-hoz.<ref>{{Cite book|title=A Máltai Rend Magyar Lovagjai 1530-2000|page=84|author=Vajay Szabolcs|origyear=2002|publisher=Mikes kiadó|location=Budapest|isbn=963-8130-41-5}}</ref>)

A veszély elmúlása után nagyszabású építkezésbe kezdek. Kiépítették és megerősítették az új fővárost, amit a Nagy Ostrom vezéréről, [[Jean Parisot de La Valette]] nagymesterről, [[Valletta|Vallettának]] neveztek el. A -– hagyományaiknak hűen -– első években létesített kórház helyében hatalmas modern kórházat építettek a fővárosban ''(Sacra Infermeria)''. Málta szigete a 18. században fokozatosan kereskedelmi és szolgáltató központtá vált, a nagymesterek színházat, könyvtárt alapítottak a szigeten. 1595-ban létesítettek egy orvosi főiskolát, 1768-ban egyetemet. 1742-ben alapítottak egy tengerészeti főiskolát, és 1779-ben egy hajózási fakultást az egyetemen. Ezekben az időkben Európa legjobb tengerésztisztjei a máltai kiképzés termékei voltak.<ref>{{Cite book|title=La Marina del Sovrano Militare Ordine di Malta|coauthors=Robert von Dauber, Antonio Spada|origyear=1992|publisher=Grafo edizioni|location=Brescia|language=olasz|isbn=88-7385-141-X}}</ref>

A rend hajóflottája a 16. században először négy, 1685-től pedig nyolc [[Gálya|gályából]] állt,<ref name=":1">{{Cite journal|title=Máltai kalózok, török rabok és francia kereskedõk a Földközi-tengeren a 17. század elején|url=http://epa.oszk.hu/00600/00617/00004/tsz99_3_4_fodor_pal.htm|author=Fodor Pál|journal=Történelmi Szemle|volume=1999|issue=3-4}}</ref> nem számítva a nagy vitorlás hadihajókat és a kisebb hajókat. Ha az európai hatalmak hadiflottát állítottak fel, akkor ahhoz általában a máltaiak is csatlakoztak. A tengeri haderő viszont főleg rendészeti feladatokat látott el: rendszeresen járőrözött a Máltai-szorosban, a [[Tirrén-tenger]]en, [[Szicília]] körül és az [[Adriai-tenger|Adria]] bejáratánál, védve a partvidékeket a [[Berber kalózok|portyázó oszmánoktól és berberektől]]. A rendi őrjáratok mellett a lovagok is portyáztak a tengeren és az oszmán birodalom parti területein. A zsákmány a rend kincsesládáiba került; az elfogott török és északafrikai rabszolgáknak egy része váltságdíj fejében kiszabadult, a többit gályarabságra fogták vagy szolgaként eladták.<ref name=":1" /> Ugyanakkor a rend keresztény rabszolgák ezreit szabadította ki az elfogott kalózhajókról, és parti portyák által a nagy rabszolgakereskedő központokból. Az északafrikai kalózok elleni hadjárataik olyan sikeresek voltak, hogy ez a tevékenység a 18. század elejére a Földközi-tenger középső szakaszán erősen lehanyatlott, és csak a 19. században – miután a rendet kiűzték Máltáról – erősödött föl újra.<ref>Sire, 97-98. o.</ref> Viszont eközben, a reformáció és a francia forradalom hatására, a rend elveszítette franciaországi és a protestánssá vált területeken levő hatalmas tulajdonait.

1834-ben a pápa meghívására a lovagrend helytartója és vezetősége [[Róma|Rómában]] telepedett le, a Via Condotti-i [[Máltai Palota|Máltai Palotában]] és az Aventino dombon levő [[Magisztrális Villa|Magisztrális Villában]], a Rend pápai nagykövetségének régi tulajdonaiban, amelyeknek a pápai állam megadta a területenkívüliségi státuszt. A helytartó azonnal kért a rend számára egy római kórházat, ahol az odatelepedett rendtagok gyakorolhassák ősi hivatásukat. Ezután a rend egyes nemzeti testületei lassanként újra lábra álltak, újraéledt a rendi összetartás és fegyelem, és mindenütt új ispotályosi intézmények jöttek létre. A nápolyi rendtagok 1859-től egy nápolyi kórházban műtőt létesítettek. Osztrák és német rendtagok a háborús sérültek ellátását helyezték előtérbe: az 1864-es, 1866-os és 1870-es háborúkban a német sebesültek közel egyharmadát máltai szervezetek látták el. 1869-ben a rend már részt vett az újdonsült Nemzetközi Vöröskereszt második konferenciáján.<ref>Seward, 253. o.</ref>

Közben [[IV. Frigyes Vilmos porosz király]] 1852-ben visszaállította a rend protestáns ágát, és [[Viktória brit királynő|Viktória királynő]] az anglikán Venerable Order of Saint John-t. (Lásd bővebben: [[Johannita Lovagrend]], [[Szent János Rendek Nemzetközi Szövetsége]]).

Magyarországon a Szent János rend a tizenharmadik század óta jelen van. A középkorban jelentős szerepe volt az ország és a kereszténység védelmében -– Szent János Rend, Ispotályos Rend vagy "jánoslovagok" néven. A török időktől kezdve magyarországi működése teljesen lehanyatlott. Mindig voltak ugyan magyar lovagok, de a 16. és 19. század közt ezek a német, illetve az osztrák tartományhoz tartoztak. Trianon után átcsoportosultak az újonnan megalakult [[A máltai lovagrend Magyarországon#A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége|Magyar Máltai Lovagok Szövetségébe]]. 1945-ben a Szövetséget Magyarországon beszüntették, így a -– nagy számban Nyugatra menekült -– lovagok 1953-ban újraszervezték római székhellyel. Az 1980-as évek második felétől kezdve már nyílt, jelentős együttműködés volt a magyar katolikus egyházzal; 1989-ben megalakult a [[Magyar Máltai Szeretetszolgálat]]; 1990 óta a rend nagyköveti szinten tart fenn diplomáciai kapcsolatot a magyar állammal. A Magyar Máltai Lovagok Szövetsége 1996-ban tette vissza hivatalosan székhelyét Budapestre. (''Lásd külön Wikipédia szócikk: [[A máltai lovagrend Magyarországon]])''

A Jeruzsálem Szent János rend [[Regula|regulája]], [[alkotmány]]a és törvénykönyve sok változaton ment keresztül a századok során. Az első ismert regula [[Raymond du Puy]] (1127-1160) második nagymestertől származik, és még egyszerű szerzetesi szabályzat, katonai szerep említése nélkül.<ref>{{Cite book|title=A Magyar Máltai Lovagok Szövetségének Emlékkönyve 1928-2003|chapter=Rendi szabályzatok (ford. Török József)|translator=|origyear=2003|publisher=Mikes Kiadó|location=Budapest}}</ref> A ma érvényes alkotmány és törvénykönyv<ref>{{Cite web |url=https://www.orderofmalta.int/wp-content/uploads/2016/07/Sovrano-Ordine-di-Malta-Costituzione-e-Codice.pdf |title=Máltai Rend Alkotmánya és Törvénykönyve (hivatalos olasz szöveg) |accessdate=}}</ref> 1961-ben lépett érvénybe, 1997-ben át lett dolgozva, és 2017-ben újabb szélesebb átdolgozása vette kezdetét.<ref>{{Cite web |url=http://www.mmlsz.hu/tartalom/show/273 |title=(Hír) A Máltai Rend alkotmányreformja: nemzetközi stratégiai konferencia Rómában |accessdate=}}</ref>

A rend feje a Nagymester. Kettős, uralkodó és rendfőnöki méltóság, [[herceg]]i és [[bíboros]]i ranggal.<ref>I. Ferdinánd császár 1620-ban [[Szent Római Birodalom|szentbirodalmi]] hercegi rangot adott a mindenkori nagymesternek; 1630-ban VIII. Urbán pápa pedig bíborosi rangot. A vatikáni protokoll szerint a máltai rend nagymestere rangban az utolsó a bíborosok közt. Egyedi protokollszerű megszólítás jár neki, ami ezt a kettős méltóságot tükrözi: "Altesse Éminentissime".</ref> Az általa vezetett Szuverén Tanács segítségével kormányozza a rendet.

Ezeken kívül a Nagykáptalan megválasztja a Kormányzati Tanácsot (ez a Rend stratégiai tanácsadó testülete) és a Számvevőszéket.

A Szuverén Máltai Lovagrend [[Nemzetközi jog|nemzetközi jogalany]], szuverén államnak tekinti magát. 2019-ben a világ 108 országával<ref>{{Cite web |url=https://www.orderofmalta.int/diplomatic-activities/bilateral-relations/ |title=Máltai renddel diplomáciai kapcsolatban levő országok listája |accessdate=2019-07-13}}</ref> tart fenn diplomáciai kapcsolatot (1925 után -– megszakítással 1944 és 1990 közt -– Magyarországgal is), abból a célból, hogy állami nívón és politikailag semlegesen tudjon együttműködési megállapodásokat kötni egészségügyi és humanitárius területeken. Diplomata testülete önkéntes alapon működik, erre semmi költségvetési alapja nincs. Útleveleket bocsát ki kormánya tagjai és diplomatái számára.<ref>{{Cite news|title=A máltai rend tisztázza (…): 500 útlevele van forgalomban|date=2017-06-15|url=http://www.mmlsz.hu/tartalom/show/206}}</ref> Bélyegeket bocsát ki, amelyeket a római székházában levő postahivatalban fel lehet használni. Állandó hivatalos megfigyelői státusszal bír az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]]-nél és annak 12 szervezeténél (többek közt [[UNESCO]], [[Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet|FAO]], [[Egészségügyi Világszervezet|WHO]], [[Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa|UNHCR]]), továbbá 16 más multilaterális szervezetnél van képviselete (pl. a [[A Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold mozgalmak|Nemzetközi Vöröskereszt és Vörösfélholdnál,]] az [[Európa Tanács]]nál). Nagykövetségi nívójú kapcsolatban van az [[Európai Unió]]val.<ref>{{Cite web |url=https://www.orderofmalta.int/diplomatic-activities/multilateral-relations/ |title=A máltai rend multilaterális kapcsolatainak listája |accessdate=2019-07-13 |language=olasz, angol, francia, német vagy spanyol}}</ref>

A rendnek világszerte mintegy 13 500 férfi és női tagja van, hat nagyperjelségre, hat alperjelségre és 48 nemzeti szövetségre osztva.<ref>{{Cite web |url=https://www.orderofmalta.int/sovereign-order-of-malta/national-institutions/ |title=A máltai rend területi szervezeteinek listája. |accessdate=2019-07-13}}</ref> Ezek közt alig hatvan fogadalmas lovag van, vagyis olyanok, akik a régi lovagok mintájára, letették a három [[szerzetes]]i fogadalmat. Ezek képzik az első osztályt, és csak ezek választhatók a két legmagasabb tisztségre. A többi rendtag vagy "obedienciás", vagyis engedelmességi fogadalmas (ez a második osztály), vagy fogadalom nélküli (harmadik osztály), vagy rendi káplán. Nők a második és harmadik osztályba léphetnek be. Kiemelkedő érdemekért "nagykeresztes", vagy "nagykeresztes tartománynagy" rang adható. A második és harmadik osztálybeli lovagok és dámák három kategóriára oszlanak, családi származásuk szerint: manapság a lovagok többsége nem nemes származású.<ref>Ez világszerte igaz: Európán belül a rendtagok többsége ma is "nemespróbás".</ref> Előfeltételek a katolikus hit, a rendes katolikus életvitel (pl. elvált és újraházasodott ember nem lehet rendtag), a rendezett életkörülmények és a személyes elkötelezettség a rend elvei és hivatása iránt. Nem lehet felvételt kérni a rendbe: csak meghívásra történik a felvétel.

A [[betlehem]]i szülészeti kórház<ref>{{Cite news|title=Máltaiak a nagyvilágban: a betlehemi Szent Család kórház|url=http://www.mmlsz.hu/assets/uploads/files/b1189-maltai_hirek_18_1_web.pdf|work=Máltai Hírek|date=2018-03-20}}</ref> a rend kiemelt kezdeményezése, amelyben a rend több nemzeti és központi szervezete együttműködik az adománygyűjtési, szaktanácsadói és önkéntes munkában. A palesztin területek legmodernebb szülészeti kórháza, évente sokezer szülést és 30 000 orvosi konzultációt bonyolít le. Mozgó orvosi rendelője a környék beduin törzseit szolgálja.