„1956-os forradalom” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
350. sor:
A szabadságharc legtovább kitartó harcosai a [[Budapest XXI. kerülete|csepeli]] ellenállók voltak, akik a hozzájuk csatlakozó légvédelmi üteg tucatnyi légvédelmi ágyújával még napokig védték a déli bevezető utakat.
=== A szabadságharc leverése ===
[[Kép:Magyar Közlöny 1956. november 12.pdf|bélyegkép|A Magyar Közlöny Budapest, 1956. november 12., hétfői keltezésű 93. száma]]
Csepel [[november 11.|november 11-i]] elfoglalásával a szovjet csapatok a fővárosban felszámolták a fegyveres ellenállást. Ekkor mondta el Kádár János november 4-e utáni első rádióbeszédét, amelyben a felkelést levertnek nyilvánította.<ref name="Főszerk. 2006"/> Ezzel összhangban a Népköztársaság Elnöki Tanácsa formálisan ekkor mentette fel a Nagy Imre-kormányt, választotta meg a [[Első Kádár-kormány|Kádár-kormányt]], és ezen döntéseit a Magyar Népköztársaság hivatalos lapja, a [[Magyar Közlöny]] Budapest, 1956. november 12., hétfői keltezésű 93. számában [[Dobi István]], a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és [[Kristóf István]], a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkára aláírással közzétette.<ref>Hasonmás kiadásban: ''Bibó István (1911-1979). Életút dokumentumokban''. Válogatta, összeállította Huszár Tibor. A felhasznált interjúkat készítette Huszár Tibor és Hanák Gábor. A kötetet szerkesztette: Litván György és S. Varga Katalin. 1956-os Intézet - Osiris-Századvég, Bp., 1995. 454. o.</ref>
Az egy szovjet tankban Budapestre érkező Kádárt egyenesen az Országházba vitték, az első hónapokat feleségével együtt szovjet tanácsadók ellenőrzése mellett a szovjet tankokkal körülvett épületben töltötték, a merénylettől is tartó szovjetek csak a helyzet megszilárdulása után engedték át fokozatosan a gyakorlati irányítást Kádár és bábkormánya<ref name=":4" /> kezébe.<ref name=":4" />
| |||