„Zond–3” változatai közötti eltérés

Méretei, szerkezete a [[Zond–2]] űrszondához hasonló. Hasznos tömege {{szám|960}} kilogramm, hossza {{szám|3.3}} méter, szállító egységének átmérője {{szám|1.1}} méter. Az orbitális (szállító) és a speciális (műszerrekesz) egységből állt. Az orbitális adott helyet az űrszonda működéséhez szükséges berendezéseknek. Energiaellátását akkumulátorok és napelemek összehangolt egysége biztosította. Kettő napelemszárnyak fesztávolsága {{szám|4}} méter, {{szám|2.6}} négyzetméter felületű, az újratölthető nikkel-kadmium (NiCd ) akkumulátor {{szám|42}} amperóra (Ah) kapacitással rendelkezett. Kapcsolattartást segítette a parabola antenna, egy körsugárzó, valamint egy spirális antenna. A hírkapcsolat földi, vagy vezérműpartancsra jött létre. A speciális egység adott helyet a többi berendezésnek.

 

 

Tudományos programja a Hold körüli és a bolygóközi mágneses tér, a kozmikus sugárzás, a bolygóközi plazma, a hosszúhullámú rádiósugárzás, a mikró-meteorit-eloszlás vizsgálata, a Hold túlsó oldalának fényképezése. [[Július 20.|Július 20-án]] a start után {{szám|33}} órával{{szám|11570}}-{{szám|9030}} kilométer közötti távolságból {{szám|68}} perc alatt {{szám|28}} ({{szám|25}} Holdkép és {{szám|3}} Hold színkép), fényképeket készített a Hold túlsó oldaláról. A Hold nem látható részének {{szám|19}} millió négyzetkilométerét mutatta meg. Ezek a felvételek rögzítették először a Hold tőlünk elfordult oldalának azokat a részleteit, amelyek a [[Luna–3]] felvételein nem voltak láthatók. A fényképeket hagyományos fényképészeti filmre készítették, amit előhívás után televíziós rendszer segítségével küldték a Földre. A felvételeket és a mért adatokat a földtől {{szám|2.2}} millió illetve {{szám|31.5}} millió kilométer távolság között megismételve sugározta vissza a földi vevőállomások irányába.