„Eshref Frashëri” változatai közötti eltérés

}} }}

 

 

== Életútja ==

Az [[Albánia az első világháborúban|első világháború]] lezárultával hazatért Albániába, és részt vett az ország közjogi helyzetét rendező 1920. januári [[lushnjai kongresszus]]on. Az eseményen hamar a hangadó vezéregyéniségek között találta magát, és végül harmadmagával – [[Aqif Elbasani]]val és [[Sylejman Delvina|Sylejman Delvinával]] kiegészülve – ő szövegezte meg az ország alkotmányos kereteit felvázoló lushnjai statútumokat.{{refhely|Gárdos 1990|:39.;|Pearson 2004|:137.;|Fischer 2012|:19.;|Elsie 2013|:149.}} A kongresszus végeztével, 1920. január 30-án Sylejman Delvina vezetésével megalakult, és 1920. november 14-éig működő kormányban a közmunkaügyi tárcát vezette, egyúttal a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is ő viselte.{{refhely|Pearson 2004|:139.;|Elsie 2013|:149.; {{CitWeb|tit=Qevëria e Sulejman Delvinës (30 janar – 14 nëntor 1920)|url=https://shtetiweb.org/2012/08/24/qeveria-e-sulejman-delvines/|accd=2019-05-23}}}} A kormány képviseletében 1920. május 26-án szülővárosában, Korçában ő jelentette be a [[Franciaország|francia]] hadsereg [[protektorátus]]a alatt létrejött [[Korçai Albán Autonóm Köztársaság]]{{Wd|Q1028133}} küszöbön álló feloszlatását és a volt köztársasági terület visszakerülését Albániához.{{refhely|Jacques 2009|:369.}}

 

 

Miután kikiáltották az Albán Köztársaságot, 1925. március 2-án az új [[albán szenátus|szenátus]]{{Wd|Q7449985}} elnöke lett, emellett a köztársasági elnöki tisztet betöltő Zogu alelnökké is kinevezte. Ezzel Frashëri az új albán köztársaság legfőbb közjogi méltóságai közé tartozott.{{refhely|Pearson 2004|:244.;|Fischer 2012|:105.;|Elsie 2013|:149.}} 1925. április 5-én a hatóságok bejelentették, hogy Zogu hatalmának megdöntésére szövetkező összeesküvést lepleztek le, amelynek központja Korça volt. Bár ekkor még nem vált nyilvánossá, az összeesküvés fő szervezője Eshref Frashëri volt, aki terveibe bevonta [[Myfit Libohova]] pénzügy- és külügyminisztert is. Libohova nem csak elhárította az összeesküvés gondolatát, de be is számolt róla és Frashëri szerepéről Zogunak. Az államfő azonban egyfelől úgy érezhette, Libohova tanúskodása nem perdöntő bizonyíték Frashëri ellen, másfelől – Zogu politikai bázisa, nagy számú támogatói Észak-Albániához kötődvén – szüksége volt az ország déli részén kiterjedt politikai kapcsolatokkal rendelkező Frashërira. Az áprilisi események után Frashëri megtarthatta posztjait, számonkérése elmaradt.{{refhely|Pearson 2004|:246.;|Fischer 2012|:107–108.;|Elsie 2013|:149.}} A részleteket azonban az elkövetkező hónapokban a sajtó elkezdte szivárogtatni. Bár Zogu felajánlotta Frashërinak, hogy nyílt eljárásban tisztázza magát, ő inkább a lemondás lehetőségét mérlegelte.{{refhely|Fischer 2012|:108.}} 1925. szeptember 23-án egy újabb – [[Ceno Kryeziu]]{{Wd|Q16351842}} belügyminiszter vezette – Zogu-ellenes összeesküvést lepleztek le. Az államfő feloszlatta a kormányt, Frashërit pedig menesztette szenátuselnöki és alelnöki posztjáról, aki ettől függetlenül az elkövetkező években is Zogu szűkebb politikai köréhez tartozott.{{refhely|Pearson 2004|:250.;|Elsie 2013|:149.}}