„Nagyboldogasszony-bazilika (Máriabesnyő)” változatai közötti eltérés

{{idézet 2|''A sűrű bozót eltakarítása közben történt, hogy egy Fidler János nevű, gödöllői születésű negyvenéves kőműves álmot látott. El is beszélte álmát a környékbelieknek, és hozzátette, hogy ugyanakkor titokzatos szózatot is hallott: „Ha a templom romjai közt, ahol hajdan a főoltár állott, ásni fogsz, szép tárgyat találsz.” Serényen fogott neki a munkának, és alig vette kezébe a csákányt, azonnal észrevette, hogy a vas valami kemény tárgyba ütődött. Egy jókora kő volt. Mikor a követ kiemelte és szétporlasztotta az alatta lévő homokos földet, egy sárga földdel belepett csonttárgyat talált. A törmeléktől megtisztítva azonnal fölfedezte, hogy az a Boldogságos Szűz Mária szobra. Úgy érezte, hogy álmát és az abban hallott titokzatos jóslatot beteljesedve látja. A szobrocskát azonnal üvegszekrénybe foglaltatta, s a kegyes gróf engedelmével az újonnan építendő templom oltárán felállította.''}}

 

 

A felsőtemplom jelenlegi főoltára [[1917]]-ben készült, itt látható a csontból faragott kegyszobrocska. A mellékoltárok képeit [[Baumgartner Norbert]], bécsi kapucinus szerzetes festette [[1770]] körül, a templombelsőt [[Márton Lajos (festő)|Márton Lajos]] [[1941]] és [[1942]] között készített falfestményei és üvegablakai díszítik. Az aranyozott, rokokó gyóntatószékek a XVIII. századból valók. A templom mellett látható a kapucinusok keresztje, [[Jézus]] keresztre feszítésének jelképeivel. A templom melletti udvaron [[Szent Konrád]] szobra áll, melyet [[1934]]-ben készítette [[Ludvig Krausz]].