„Fluor” változatai közötti eltérés

Az elemi fluor egy erősen maró, halványsárga színű gáz. Erős oxidálószer és könnyen reagál a legtöbb elemmel, még a nemesgázokkal ([[kripton]], [[xenon]], és [[radon]]) is. A [[hidrogén]]nel hideg, sötétben is robbanásszerűen reagál. A nedves levegőben reagál a vízzel; vízgőz fluor áramban fényes lánggal ég, és a veszélyes hidrogén-fluorid vagy folysav (HF) keletkezik. Nagy reaktivitása miatt a természetben csak vegyületekben fordul elő. Megtámadja a szilicium-dioxidot és ezért nem lehet előállítani és tárolni üveg edényekben, hanem speciális védőréteggel (fluorocarbon) ellátott kvarc palackban tárolják. Egyes fémeket (réz, nikkel) nem támadja meg a száraz, hideg fluor gáz, mert a felületen keletkezik egy ellenálló fluorid réteg. Melegítés hatására a fluor reagál a legtöbb fémmel, még az arany és a platina sem tud ellenállni.

A fluor egyik vegyületét a [[fluorit]]ot mint ércek és salak olvadáspontjának csökkentésére használt adalékot [[1530]]-ban [[Georgius Agricola]] megemlíti. Innen ered a [[fluorit]] mint folypát elnevezése. [[1670]]-ben [[Schwanhard]] feljegyzi hogy az üvegedény melyben [[fluorit]] volt tárolva, [[sav]] jelenlétében bemaratódott. [[Karl Scheele]] és később sok más kutató köztük [[Humphry Davy]], [[Joseph Louis Gay-Lussac|Gay-Lussac]], [[Antoine Lavoisier]], kísérleteztek a hidrogén-fluoriddal, amit könnyen állítottak elő folypátból és tömény kénsavból[[kénsav]]ból. Rájöttek, hogy a hidrogén-fluorid egy ismeretlen elemet tartalmaz, ennek ellenére a fluort, mint vegyi elemet csak [[1886]]-ban állította elő [[Henri Moissan]]. Előállítása azért volt olyan nehéz, mert azonnal reagál a jelenlevő anyagokkal. Az akkori kutatók nem ismerték fel a folysav veszélyességét és ezért sokan egészségükkel (vakság) vagy életükkel fizettek, és mint a "fluor mártirjai" tartják számon. Moissan mukájával kiérdemelte 1906-ban a kémiai [[Nobel-díj]]at. Nem tisztázott hogy, rövid életért (54 év) nem a fluorral való kísérletezések a felelősek.

* [[fluorapatit]] Ca₅(PO₄)₃.'''F'''.

Az elemi fluor, a fluor-hidrogén és a vízben oldódó szervetlen fluoridok, nagyon mérgezők és maró hatásúak. Ezért nagy elővigyázattal kell kezelni és kerülni, hogy a bőrre vagy a szembe kerüljenek. Mint említettük a fluor nagyon reaktív és szerves anyaggal érintkezvén, ebből hidrogént von el és hidrogén-fluorid (HF) keletkezik, ez az első lépés a bőr roncsolásában. A keletkezett HF, ellentétben más erős savakkal, a bőrfelületben egyre mélyebbre hatol, és ez a második és veszélyesebb lépés a bőr roncsolásában. Ezt még fokozza az is hogy az idegvégződések is károsodnak és az első fázisokban az égés fájdalom mentes. A hidrogén-fluorid reagálhat a csont kálciumával és idült csontkárosodást okoz. Ennél veszélyesebb, a szervezetben lévő kálcium megkötése, ami szívritmus zavart okoz és szivstopszívstop követhet be. Ha a HF a bőrfelület 2,5 %-át érinti (ez kb. 23 cm²) és nem mossák le azonnal bő vizzel, a sebesült nyílt, nehezen gyógyuló sebeket szerez, ha még sikerül is túlélni a balesetet.