„Érzelmes utazás Francia- és Olaszországban” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
a elavult paraméterek törlése, replaced: képszél → képméret AWB |
||
6. sor:
| felelős szerkesztő =
| kép = <!-- Wikidata: p18 -->
|
| képaláírás =
| szerző = <!-- Wikidata: p50 -->
44. sor:
Yorickkal nem történt semmi, nem vett részt a politikában, nem csalódott a szerelemben. Útonállók nem állták az útját, ravasz képű idegenek nem csapták be a fogadóban, mint a korabeli regények többi utazóját. Az egyetlen mozgalmas esemény az volt, hogy Párizsba érkezésekor már másnap kérték az útlevelét, és minthogy nem volt útlevele, ki kellett mennie [[Versailles]]-ba a külügyminiszterhez, aki mindjárt adott is neki útlevelet. Az eseten Yorick felháborodik, de többnyire inkább elérzékenyül, saját jótékony cselekedeteitől is.
Meghatja egy kolduló szerzetes, aki alázattal viseli el, hogy Yorick nem ad neki pénzt, hanem gúnyolódik rajta. Később tettét megbánja, kicseréli tubákos szelencéjét a szerzetes sokkal egyszerűbb tubáktartójával, mire mindketten nagyon elérzékenyülnek. Meghatja egy szégyenlős szegény a többi koldus között, aki nem szól egy szót sem; ennek nagyobb összeget ad, mire az a meghatottságtól még kevésbé tud szóhoz jutni. Meghatja egy halott szamár gazdájának a panasza, egy börtönéből éppen kiszabadult fogoly, egy koldus, aki valamit súg a nők fülébe, mire azok a rendesnél sokkal nagyobb alamizsnát adnak neki.
Iróniának és szentimentalizmusnak különös keveréke a könyv. Yorickon kívül nincs is más központi szereplője, annál több a humorral, iróniával megrajzolt mellékalakja. Az ''Érzelmes utazás'' „nem más, mint egy útirajz keretébe illesztett drámai portrésorozat, melyet időnként életképszerű jelenetekkel, novellának beillő betéttörténetekkel tűzdel meg Sterne.”<ref>Idézi K. Kocztur Gizella i. m.</ref>
51. sor:
Az utókor nem egységes Sterne megítélésében, de hatása az európai irodalomban mindenképpen jelentős. Szerb Antal az irodalomtörténeti folyamatban így jelöli ki helyét. „Csakugyan, ha a XIX. századi realizmus felől nézzük, Sterne pl. Fieldinghez viszonyítva sajnálatos eltévelyedés. De ha Proust felől, a XX. századi regény felől nézzük, Sterne új fejezet a regény történetében. A magasrendű, modern regény Cervantes-szel, kifinomodottabb formájában Mme de La Fayette-tel kezdődik, Fieldinggel és Smollett-tel kapja meg a széles, életszerű társadalmi hátteret. De ezek mind „alakokról” írtak, Sterne az első, akinek témája az Én, ''belülnézetből;'' nem az Én története, mint a nagy [rousseau-i] ''Vallomások''ban, hanem az Én tiszta létezése, valósága, ''az Én, amikor nem történik vele semmi.''”<ref>Szerb Antal ''A világirodalom története'' 398. oldal.</ref>
Európában a szentimentalista regény [[Samuel Richardson]] mellett Sterne műveiből táplálkozott, [[Gotthold Ephraim Lessing|Lessing]], [[Johann Wolfgang von Goethe|Goethe]] is nagyra becsülte őket. Az első angliai megjelenés után néhány évvel az ''Érzelmes utazás''t számos európai nyelvre fordították le.
A magyar olvasók néhány évtizeddel később, a 19. század elején vehették kezükbe a könyvet, melyet először [[Kazinczy Ferenc]] fordított magyarra. Ennek átdolgozásával készült [[Határ Győző]] modern fordítása (Budapest, Európa Kiadó, 1957).
| |||