A római katolikusreformátus(!) nemesi származású [[zsarolyáni Márton család]] sarja. Apja, zsarolyáni Márton Lajos ([[1800]]-[[1866]]), uradalmi tiszttartó [[Kisterenye|Kisterenyén]],<ref name="mártonlajosgyász">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTPS-1CJ?i=778&wc=M6WK-KM9%3A101521201%2C102321301&cc=1542666|title=familysearch.org Márton lajso gyászjelentése}}</ref> majd abonyi birtokos, anyja, zsarolyáni Márton Terézia ([[1800]]-[[1878]]) volt.<ref name="mártonterézia">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DTPS-1MS?i=810&wc=M6WK-KM9%3A101521201%2C102321301&cc=1542666|title=familysearch.org Márton Lajosné Márton Terézia gyászjelentése}}</ref><ref name="ferenckeresztelő">{{Cite web|url=https://familysearch.org/ark:/61903/1:1:X26W-M7S|title=familysearch.org Márton Ferenc keresztelője}}</ref> [[1842]]-ben édesapja, Márton Lajos, Abonyban földbirtokot vásárolt, s a család odaköltözött. Az alsó gimnáziumi osztályokat [[Kecskemét]]en végezte, ekkor volt [[Jókai Mór]] rajztanítványa. 1847-ben a pesti evangélikus líceumban, 1848-ban a kecskeméti református kollégiumban folytatott filozófiai tanulmányokat. Itt [[Baksay Sándor]]ral együtt szerkesztette a ''Korány'' című diáklapot. A szabadságharcban – 15 éves korában – mint ún. ''mozgó nemzetőr'' vett részt. 1852-ben fejezte be jogi tanulmányait. 1853-tól Abonyban apjával, majd 1861-69 között önállóan gazdálkodott, mellette irodalommal foglalkozott. 1861-től megyei aljegyzői, 1967-72 között gyámfelügyelői tisztséget is viselt. 1867-től a [[Kisfaludy Társaság]], 1876-tól a [[Petőfi Társaság]] tagja volt.
Eseménytelen életének, amely látszatra semmiben sem különbözött sok ezer középbirtokosétól, három fókusza volt: [[Abony]], a népköltészet és a színház. Gyermekkori élményei a palócsághoz fűzték, de leginkább az [[Alföld]] nőtt a szívéhez, hiszen több mint félszázadon át élt a Pest megyei Abonyban, mint a nagyközség népszerű „Márton tekintetes ura”. Annyira lokálpatrióta volt, hogy felvette az Abonyi nevet, s öregkorában elkészítette lakóhelye monográfiáját (nyomtatásban még nem jelent meg) és sokszor emlékezett vissza falujának a szabadságharc alatti megpróbáltatásaira is. Patriarkális megyei hivatalnokként élt, de abból magasan kiemelkedve.
