A szó görögcigány eredetű. A ''stereós'' (στερεός), - ami szilárdat jelent - és a ''týpos'' (τύπος) - vagyis forma, sablon - szavak összetételéből áll. A sztereotípia szót először a nyomdaiparban használták egy sokszorosító eljárásra. A modern pszichológia alkalmazásában csak később 1922-ben jelent meg [[Walter Lippmann]] által, aki a „Public Opinion” könyvében használta, tömör meghatározásaként „az ember tudatában (fejében) őrzött kép a világunkról” jelenség megnevezéseként.
== Működése ==
12. sor:
{|width="95%" align="center"
|-
| bgcolor="#EFF5FBeff5fb" | ''Egy új személlyel való találkozáskor az emberek zöme nem fotografikusan rögzíti emlékezetében a megjegyzendő illetőt. Nem raktározzuk el egyszerre az összes megkülönböztető fő személyiségjegyeket, mint hajszín, szemszín, magasság, egyéb egyéni megkülönböztető jegyek (pl. anyajegy), stb. Ehelyett inkább általunk ismert sémába foglaljuk őt (mint például alacsony, olasz típus, vidám, gesztikuláló). Ezután ez a sémás, sztereotip kép könnyebben előhívható és társítható lesz a személyhez. Azonban a részletek felidézésével könnyen pontatlanok leszünk, mert esetleg az „olasz típus” besorolás miatt úgy emlékszünk vissza, hogy barna szemű az illető, holott valójában kék.''
