„Madagaszkár világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

|width=140px |[[Tsingy de Bemaraha Természetvédelmi Terület]] || [[kép: Tsingy - 099.jpg|150px]] ||A sziget nyugati partján fekvő természetvédelmi terület látványos [[karszt]]vidéket, éles és magas [[Mészkő (kőzet)|mészkőtornyokkal]] szabdalt felföldeket, érintetlen erdőket, tavakat és [[Mangrove (növénynemzetség)|mangrovemocsarakat]] foglal magába. A védett terület egyik legfontosabb része egy 1500 négyzetkilométeres élőhely ami a szabadon szinte már csak Madagaszkáron élő [[Makifélék|lemurok]] otthona. A lemurok több mint 40 millió évvel ezelőtt jutottak el a szigetre és az elszigeteltségnek köszönhető zavartalan fejlődés során körülbelül negyven fajuk alakult ki. A térség növényvilága a Nyugat-Madagaszkár meszes karsztvidékeire jellemző [[Trópusi és szubtrópusi lombhullató erdő|lombhullató erdőkből]], [[Szavanna|szavannákból]] és mangrovemocsarakból áll. Állatvilágát eddig még nem tanulmányozták alaposabban. A „tsingy”, ami nehezen megközelíthető, sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, éles és nagyon magas mészkőtornyokból álló kőerdő a [[Kaméleonfélék|kaméleonok]] egyetlen itteni előfordulási helye. A rezervátum keleti részét 300 – 400 méter magas sziklák határolják, nyugati része lankásabb, lekerekített dombokból álló fennsík. Északi részét dombok választják el a védelem alatt nem álló térségtől, míg délen csúcsos sziklaalakzatok teszik nehezen megközelíthetővé. A park számos [[Kosborfélék|orchideafajnak]] nyújt életteret, valamint olyan veszélyeztetett állatoknak mint a [[lemur]]. || természeti || 1990 ▼

|[[Ambohimanga Királydombja]] || [[kép:Ambohimanga 15.jpg|150px]] || Ambohimanga királydombja, a [[Merina Királyság]] egykori központja a madagaszkáriak kulturális identitásának legfontosabb szimbóluma, Madagaszkár államának alapító helye. A [[16. század|16.]] és a [[18. század]] között Madagaszkár több kisebb királyságra oszlott, míg végül a 18. század végén a [[Madagaszkár uralkodóinak listája#Merinai Királyság|merina királyok]] egyesítették területet. Közben évszázadokon át [[Portugália|portugál]] és [[Franciaország|francia]] [[Gyarmat (terület)|gyarmatosítók]] versengtek a sziget birtoklásáért, ami 1896-ban francia fennhatóság alá került. Egy évvel később a franciák a fővárost a jelenlegi helyére [[Antananarivo|Antananarivóba]] költöztették, viszont a hely továbbra is szentnek számított a madagaszkáriak szemében és jelenleg is számos [[Zarándoklat|zarándok]] keresi fel. A jelenlegi főváros közelében fekvő domb egyike a környék tizenkét szent helyének. A helyszín a királyi városból, egy temetőből, a király úszómedencéjéből, a királysírokból, a királyi palotából és a palotát védő rózsafából készült erődből áll. Az épületegyüttest ünnepségek és az ősök tiszteletére tartott szertartások alkalmából ma is használják. Kialakítása bemutatja azt a társadalmi és politikai szerkezetet ami a 16. századtól kezdve jellemezte az itt élők hétköznapjait. ||kulturális || 2001 ▼

| [[Atsinanana esőerdői]] || [[kép:Lowland rainforest, Masoala National Park, Madagascar.jpg |150px]] ||A világörökségi helyszín hat, a sziget keleti részén elterülő nemzeti parkot egyesít. Az összesen mintegy 5500 négyzetkilométeres védett területhez a Marojejy, a Masoala, a Zahamena, a Ranomafana, az Andringtra és a Andohahela nemzeti park tartozik. A parkokban található hagyományos [[esőerdő]]kben zajló [[ökológia]]i folyamatok fontos szerepet játszanak az sziget [[biológia]]i sokféleségének megőrzésében. Madagaszkár több mint 60 millió évvel ezelőtt szakadt el a szárazföldtől, így növény és állatvilága elszigetelten fejlődött tovább. Ennek következménye új [[Állatok|állat-]] és [[Növények|növényfajok]] kialakulása, valamint ősi fajok fennmaradása. Az ország élen jár a fajgazdagság tekintetében, területén körülbelül 12 000 [[Endemikus élőlény|endemikus]] növényfaj és világviszonylatban is jelentős vadállomány, főleg [[Főemlősök|főemlős]] él. Legismertebbek közülük a lemurok. Az itt élő fajok jelentős része (főleg a főemlősök és a makimajmok) veszélyeztetett, életterük leszűkült, az eredeti esőerdőnek mára csak 8,5%-a maradt meg. A hat nemzeti park nem alkot összefüggő területet, azonban egyes parkokat erdősávok kötnek össze egymással, amelyeket viszont nem helyeztek védelem alá. || természeti || 2007 ▼