„Málta világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

|width=140px | [[Ħal Saflieni-i hipogeum]]|| [[Kép:Hypogée Hal Saflieni.jpg|150px]] ||A [[Valletta]] közelében lévő Paolában egy, a [[20. század]] elején véletlenül felfedezett barlangrendszerben több, mint 7000 ember maradványait tárták fel. A körülbelül 500 négyzetméter összterületű [[Újkőkorszak|neolit]] kori [[hipogeum]] földalatti templomegyüttese világ legrégebbi temetkezési és kultikus helyei közé tartozik. A temetkezőhely legkorábbi részei feltételezhetően i. e. 3000 körül épültek, majd a helyet 1300 éven keresztül folyamatosan bővítették. Eredetileg feltehetően csak szentélynek készült, de már a legkorábbi időktől sírkamra szerepét töltötte be. Ez a kor egyetlen ismert földalatti építménye. A több, mint 10 méter mélyen fekvő barlangrendszer számos kamrából, folyosóból és fülkéből áll. A termek kialakításakor csak kőszerszámokat használtak. A legfontosabb helyiségeket boltívekkel díszítették, falaikban oldalsó helyiségeket alakítottak ki. A szentély a [[nekropolisz]] közepén helyezkedik el, az ásatások során előkerült tárgyak áldozatok bemutatására és jóslásokra utalnak. A legismertebb leletek közé tartozik az „Alvó hölgy szobra”, aki valószínűleg papnő lehetett. || kulturális || 1980 ▼

| [[Valletta]] || [[Kép:Valletta skyline.jpg|150px]] ||Valletta egy tengerbe nyúló 60 méter magas sziklán helyezkedik el. Falai mögött több száz műemlék található, ezért az 55 [[hektár]]on fekvő város a világ egyik legkoncentráltabb történelmi területe. A [[Máltai lovagrend]] nagymestere [[Jean Parisot de La Valette]] alapította 1566-ban miután sikerült visszaverniük a törökök ostromát. A korra jellemző módon megerősített város mai képét is a lovagrendnek köszönheti, védműveit két építész [[Francesco Laparelli]] és [[Ġlormu Cassar]] tervei alapján 1566 és 1571 között emelték. A bástyázott, erődítményszerű falakkal körbevett város sakktábla-szerkezetű utcahálózattal rendelkezik. Műemlékei a késő [[reneszánsz]] és a [[barokk]] korban épültek. A város legfontosabb épületei a két udvarral rendelkező nagymesteri palota, a barokk stílusban épült Miasszonyunk-templom, amit hálából emeltek a törököktől való megmenekülés után, és a [[Máltai lovagrend|johannita]] lovagok temetkezési helyeként használt 1573 és 1578 között épült, [[Freskó|mennyezetfreskókkal]] díszített [[Szent János-társkatedrális]], a város főtemploma. Miután a lovagok 1798-ban elhagyták a szigetet a városban nem történtek komolyabb átalakítások, ezért a templomok, paloták, színházak és terek megőrizték eredeti formájukat. || kulturális || 1980 ▼

| [[Málta megalitikus templomai]] || [[Kép:Xaghra Ggantija-Tempel Innen Altar 3.JPG|150px]] ||A máltai [[Megalitikus kultúrák|megalitikus]] templomok i. e. 4000 és i. e. 2000 között épültek. A templomok az újkőkori ember első bonyolult építményei, tervezésben, kivitelezésben és építési technológiában mindegyik önálló, egyedi fejlesztés eredménye. A világörökségi helyszínhez eredetileg csak a [[Gozo|Gozón]] található [[Ġgantija]] két temploma tartozott, de később kibővítették [[Ħaġar Qim]], [[Mnajdra]], [[Tarxien megalitikus templomai|Tarxien]], [[Ta'Ħagrat]] és [[Ta'Skorba]] építményeivel is. A hét épületegyüttesből valószínűleg a Ġgantija-templom a legrégebbi, korát 6000 évre becsülik. Az ásatások során előkerült nem helyi eredetű tárgyak arra utalnak, hogy a templomok egyfajta [[földközi-tenger]]i zarándokhelyek lehettek. A dupla falú építmények több, 10 méternél hosszabb patkó alakú kamrákból állnak, a kamrák egy belső udvar körül helyezkednek el. Három hely, Mnajdra, Ħaġar Qim és Tarxien templomai egyedülálló spirális díszítéssel rendelkeznek. Ezek közül az egyik, Ħaġar Qim lehetett az legutolsó amit a szigeteken építettek, 12 méter magasságot elérő homlokzatait i. e. 2000 körül emelhették. || kulturális || 1980, ▼