„Mauritánia világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
Adatok bővítése, csinosítás
1. sor:
{{Fő|Világörökség}}
 
'''[[Mauritánia]]''' területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára, valamint három további helyszín a javaslati listán várakozik a felvételre.
{| {{széptáblázat}}
 
A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az [[UNESCO]] dolgozta ki és a szerződő államok [[1972]]. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést [[2012]] szeptemberéig 190 ország képviselői írták alá, köztük [[Mauritánia]] küldöttei [[1981]]-ben.
{|{{széptáblázat}}
|+ align="center" | Mauritánia világörökségi helyszínei
|-
|rowspan="5"| [[Kép:PNBA 43.JPG |250px]]
!Név
| '''[[Banc d'Arguin Nemzeti Park]] '''
!Kép
!Leírás
!Típus
!Év
|-
| 1989
|width=140px |[[Banc d'Arguin Nemzeti Park]] || [[Kép:PNBA 43.JPG|150px]] ||A Banc d'Arguin Nemzeti Park Mauritánia [[Atlanti-óceán]]nal határos, [[sivatag]]os pontján található és egyedülálló átmeneti zónát alkot a nagy fajgazdagságú tenger és a sivatagi táj között. A szigetekből és parti területekből álló parkot 1978-ban alapították, és a [[Szahara (sivatag)|Szahara]] homokjából kialakult dűnék, part menti medencék, iszapos lapályok, valamint mangrovemocsarak alkotják. Területe több. Mint tizenkétezer négyzetkilométer. A 180 kilométer hosszú partszakaszt főleg tengeri madarak látogatják, ezen kívül szibériai és észak-európai madarak fontos pihenőhelye is. A becslések szerint évi 7 millió költöző madár vonul át a park fölött, és mintegy 100 faj itt is költ. A parti vizek vegetációja, a [[hínár]] és több [[alga]]faj kiváló élőhelyet biztosít a halaknak, ezért ezért a madárállomány is hatalmas. A legfontosabb itt előforduló madárfajok a flamingó, a pelikán, [[kócsag]]ok, [[kanalas gém]]ek, [[Kárókatonafélék|kormoránok]], a [[rózsás gödény]], [[Csérfélék|csérek]], cankók, parti lillék, és szalonkák. || természeti ||1989
|-
| Természeti (IX)(X)
| [[Vadán]], [[Singetti]], [[Tisit]] és [[Valáta]] erődvárosai || [[Kép:Chinguetti mosquee.jpg|150px]] || Vadán, Singetti, Tisit és Valáta erődvárosait a [[11. század|11.]] és a [[13. század]] között alapították, később fontos iszlám vallási központokká fejlődtek. A [[Szahara (sivatag)|Szaharát]] átszelő kereskedelmi útvonalak pihenőhelyeként szolgáló települések egy-egy termékeny völgy vagy [[oázis]] mellett épültek. Fontos feladatuk volt a vallási nevelés így a települések [[mecset]]ek köré épültek. Valáta fontos kereskedőváros volt, a 11. és a [[12. század]]ban neves [[korán]]iskolával és gazdag könyvtárral rendelkezett. Szorosan egymás mellé épített lakóházait vörösesbarna agyaggal borították be. Vadánt és Tisit a 12. század közepén alapították, Signettit a 13. században. Ez utóbbi az ország belsejének egyik leghíresebb sivatagi települése volt, a [[Mekka|Mekkába]] induló [[Zarándoklat|zarándok]]ok találkozóhelye. A városoknak raktárakat és szállást kellett biztosítaniuk a kereskedőknek és az üzleti ügyekben átutazóknak, ezek az igények formálták a kszúrnak nevezett városrész szerkezetét, amely alkalmazkodott a szélsőséges éghajlati körülményekhez. A belső udvaros épületek jellemzően a négyszögletű minarettel ellátott mecset körüli szűk utcákban álltak. A települések jelenleg romos állapotban vannak || kulturális || 1996
|-
| Védett terület:1 200 000 ha, hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/506 506]
|}
|-
 
|width=140px |[[Banc d'Arguin Nemzeti Park]] || [[Kép:PNBA 43.JPG|150px]] ||A Banc d'Arguin Nemzeti Park Mauritánia [[Atlanti-óceán]]nal határos, [[sivatag]]os pontján található és egyedülálló átmeneti zónát alkot a nagy fajgazdagságú tenger és a sivatagi táj között. A szigetekből és parti területekből álló parkot 1978-ban alapították, és a [[Szahara (sivatag)|Szahara]] homokjából kialakult dűnék, part menti medencék, iszapos lapályok, valamint mangrovemocsarak alkotják. Területe több. Mint tizenkétezer négyzetkilométer. A 180 kilométer hosszú partszakaszt főleg tengeri madarak látogatják, ezen kívül szibériai és észak-európai madarak fontos pihenőhelye is. A becslések szerint évi 7 millió költöző madár vonul át a park fölött, és mintegy 100 faj itt is költ. A parti vizek vegetációja, a [[hínár]] és több [[alga]]faj kiváló élőhelyet biztosít a halaknak, ezért ezért a madárállomány is hatalmas. A legfontosabb itt előforduló madárfajok a flamingó, a pelikán, [[kócsag]]ok, [[kanalas gém]]ek, [[Kárókatonafélék|kormoránok]], a [[rózsás gödény]], [[Csérfélék|csérek]], cankók, parti lillék, és szalonkák. || természeti ||1989
|}
{| {{széptáblázat}}
|-
|rowspan="5"| [[Kép: Chinguetti mosquee.jpg|250px]]
| ''' [[Vadán]], [[Singetti]], [[Tisit]] és [[Valáta]] erődvárosai '''
|-
| 1996
|-
| Kulturális (III)(IV)(V)
|-
|Hivatkozás: [http://whc.unesco.org/en/list/750 750]
|-
| [[Vadán]], [[Singetti]], [[Tisit]] és [[Valáta]] erődvárosai || [[Kép:Chinguetti mosquee.jpg|150px]] || Vadán, Singetti, Tisit és Valáta erődvárosait a [[11. század|11.]] és a [[13. század]] között alapították, később fontos iszlám vallási központokká fejlődtek. A [[Szahara (sivatag)|Szaharát]] átszelő kereskedelmi útvonalak pihenőhelyeként szolgáló települések egy-egy termékeny völgy vagy [[oázis]] mellett épültek. Fontos feladatuk volt a vallási nevelés így a települések [[mecset]]ek köré épültek. Valáta fontos kereskedőváros volt, a 11. és a [[12. század]]ban neves [[korán]]iskolával és gazdag könyvtárral rendelkezett. Szorosan egymás mellé épített lakóházait vörösesbarna agyaggal borították be. Vadánt és Tisit a 12. század közepén alapították, Signettit a 13. században. Ez utóbbi az ország belsejének egyik leghíresebb sivatagi települése volt, a [[Mekka|Mekkába]] induló [[Zarándoklat|zarándok]]ok találkozóhelye. A városoknak raktárakat és szállást kellett biztosítaniuk a kereskedőknek és az üzleti ügyekben átutazóknak, ezek az igények formálták a kszúrnak nevezett városrész szerkezetét, amely alkalmazkodott a szélsőséges éghajlati körülményekhez. A belső udvaros épületek jellemzően a négyszögletű minarettel ellátott mecset körüli szűk utcákban álltak. A települések jelenleg romos állapotban vannak || kulturális || 1996
|}
==Elhelyezkedésük==
{{Pozíciós térkép