„Nagy Imre (költő, 1896–1942)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
22. sor:
[[Kállai Gyula]] írja Nagy Imréről: [[Ady Endre|Ady]] és [[Charles Baudelaire|Baudelaire]] volt a reggelije és vacsorája egy kis darab kenyér. Valóban, Nagy Imre vérbeli költő volt, törvényes leszármazottja letűnt századok nagy névtelenjeinek. Szegénysége állandó és kegyelem nélküli robotra, kaszára, kapára, verejtékezésre ítélte. Gyenge fizikuma csak fokozta rendkívüli érzékenységét. Legtöbbször nélkülöznie kellett az írás minimális kellékeit is. Munka közben „gondolta ki” verseit, boldog volt, ha este a községházáról kiselejtezett adóívek hátára letisztázhatta. Életében kevés elismerést kapott. Igazából [[Móricz Zsigmond]] állt melléje, sűrűn hozta a ''Kelet Népében'' verseit. [[1942]]-ben halt meg 46 éves korában. Ahogy [[Veres Péter (író)|Veres Péter]] írta: testét elnyűtte a szegénység, a nélkülözés. S aki életében semmit, halálában a Horthy-államtól ingyen koporsót kapott.
 
 
== Legszebb versei ==
* ''Az én utcám'' nem
* ''Álmatlan éj''<ref>[[Tóth Béla (irodalomtörténész)|Tóth Béla]]: Nagy Imre: álmatlan éj. ''[[Alföld (folyóirat, 1954–)|Alföld]]'', 1959/1. sz. 157. p.; [[Fodor András (költő)|Fodor András]]: Nagy Imre: Álmatlan éj. ''[[Irodalomtörténet (folyóirat)|Irodalomtörténet]]'', 1960. 397-398. p.</ref>
* ''Tízen is''
* ''Az én utcám''
* ''Holtak derese''<ref>Veres Péter: Holtak derese. Nagy Imre versei. ''[[Kelet Népe (folyóirat, 1935–1942)|Kelet Népe]]'', 1941/3. sz. 8. p.; Uő.: Nagy Imréről szólva. ''[[Magyar Csillag]]'', 1943. I. 79-84. p.</ref>
 
== Kötetei ==