„I. Ágoston mexikói császár” változatai közötti eltérés

1813 elején Ramón Rayón csapatai több győztes csatát is megvívtak a [[Bajío|Bajíóban]], majd április 14-én [[Salvatierra (Guanajuato)|Salvatierrába]] érkeztek. 15-én Iturbide a ''San Nicolás de los Agustinos'' haciendánál összevonta csapatait, másnap pedig a városra támadt. Bár a védők többször is visszaverték, végül a Rayón által az egyik város melletti hegyre küldött ''Oviedo'' kapitány meggondolatlanul támadásba lendült. Iturbidének sikerült megfutamítania Ovideót, egyúttal ismét rátört a városra, de az így támadt zavarodásban a védők még az ágyúkat sem tudták elsütni. Rayón elmenekült, Iturbide pedig gyötrő fejfájását már az így elfoglalt Salvatierrában tudta kipihenni.<ref name="salva"/> A győzelméért ezredesi rangra emelt és a bajíóbeli erők vezetésével megbízott vezér később azzal dicsekedett, hogy 350 elfogott felkelőt éppen [[nagypéntek]] napján lövetett agyon. Később ugyanerre a sorsra juttatott további 300 embert a ''Pantoja'' nevű [[hacienda|haciendánál]].

 

Szeptemberben Morelos [[Chilpancingo de los Bravo|Chilpancingo]] városában összehívta a zitácuarói junta helyébe lépő [[anáhuaci kongresszus]]t, melynek üléseit a jövőben a stratégiai fontosságú Valladolidban szerették volna megtartani. Mivel a település még a spanyolok kezén volt, a felkelők december végén megtámadták a várost. Mintegy 5700 gyalogos és lovas katonából álló seregük 30 ágyúval rendelkezett, ehhez később csatlakoztak még ''Navarrete'' atya emberei és Ramón Rayón 600 gyalogosa, 300 lovasa és két ágyúja. A spanyol helyőrség mindössze 800 főből állt, azonban még időben megérkezett az erősítés, a kifejezetten Morelos seregének feltartóztatására létrehozott ''Ejército del Norte'' („északi hadsereg”), amit [[Ciriaco del Llano]] irányított, második számú vezetője pedig Agustín de Iturbide volt.