„Vadállatok a fedélzeten” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
47. sor:
Gleb Sulejkin szakácsként dolgozik az indiai szovjet kereskedelmi kirendeltségen, de nagyon megviseli a forró klíma és a gyomra is a rendetlenkedik a helyi viszonyok miatt, így elhatározza, hogy a lehető legrövidebb időn belül hazaköltözik. Egy munkaközvetítővé átlényegült állatkereskedő az azonnaliságot szó szerint véve tüstént be is ajánlja Sulejkint egy teherszállító hajóra oroszlánszelídítőként és tigrisidomárként, ugyanis a hajó két oroszlánt és tíz tigrist szállítana minden hozzáértő kíséret nélkül a Szovjetunióba.
Sulejkin jó szándékú, becsületes ember, és nem akar lódítással időt nyerni, de a kereskedő rábeszélésére végül mégis beadja a derekát. Végül is csak etetnie kell az állatokat, az meg nem lehet akkora ördöngösség. Pláne egy talpraesett szakács számára. Úgyhogy beleegyezik, hogy idomárnak adja ki magát. A kapitány már a legelején kissé gyanakodni kezd Sulejkin sajátos etetési stílusa láttán. A legénység pedig akkor, amikor
De az intő jelekről eltereli a figyelmet az állatkereskedő ráadásajándéknak szánt ifjú csimpánzának garázdálkodása, akinek csínytevéseit az első tiszt és a kapitány az ügyetlenke mindeneslány, Marianna gyerekes bosszújának vél. S amikért a lányt szobafogságra is ítélik.
| |||