„Magyar népi építészet” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
2. sor:
== Történet ==
Magyarországon a [[honfoglalás]]t követő századokban a ház padlója 60–80
A középkor végi Magyarországon az építkezés fő anyaga a fa volt városon és falun egyaránt, emiatt gyakoriak voltak a tűzvészek, különösen a zsúfoltabb városokban.{{refhely|E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában|122. o.}} [[Buda (történelmi település)|Budán]] és a többi városban azonban fokozatosan terjedtek a kőből épült házak is. Üveg még csak a leggazdagabbaknál jutott az ablakra, általában fatáblát, illetve nappal szárított marhabendőt használtak. A fűtés továbbra is nagy gond volt, a kőházakban a gazdagok sem tudták kifűteni az egész lakást, ezért télen általában kis helyre, a tűzhely közelébe húzódtak vissza.{{refhely|E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában|115. o.}}
9. sor:
Magyarországon a több helyiséges házak a 14-16. századok között kezdtek elterjedni.<ref>[http://mek.niif.hu/02100/02152/html/04/173.html#176 A MAGYAR NÉPI ÉPÍTÉSZET TÖRTÉNETÉNEK KORSZAKAI]</ref> A főzés-sütés kiszorult a lakóhelyiségből a konyhába, és a kemence most már csak a konyhát füstölte. Az otthon kényelmét már néhány bútor is szolgálta. A falak mentén a lóca húzódott, mely rendszerint földbe vert cölöpökre fektetett palló. Éjjel a lócán alszanak, de a földre is vetnek ágyat, többnyire szalmát.{{refhely|A kultúra világa → A magyar nép etnográfiája; 1965.}}
[[File:Szalafő, Hungary - panoramio - Kaszás Tibor (1).jpg|thumb|Földből épült ház a [[Népi műemlékegyüttes (Szalafő-Pityerszer)|szalafői múzeumfaluban]]]]
Magyarországon a 15-16. század folyamán a kemence nyílásához egy, a lakáshelyiség tetőjét áttörő kürtőt építettek, amelyen át a füst a padlástérbe távozott, majd onnan a szalma- vagy zsindelytető hasadékain át a szabadba illant el.{{refhely|A kultúra világa → A magyar nép etnográfiája; 1965.}} [[File:Zóka_Lidi_néni_tájháza_Szennán.jpg|thumb|Tornácos ház faragott oszlopokkal]]
A 17. századtól a [[szabadkémény]] kezdett általánossá válni. A 17-18. század folyamán a házakhoz a [[Cserépkályha|cserépkályha]] kezdetleges formáival fűtött szobákat kezdtek építeni, ezzel a korábbi szobákból konyha lett. A ház már többnyire háromosztatúː konyha-szoba-kamra.<ref>Sabján Tiborː [http://www.sze.hu/~koti/Szakirodalom/magyar%20n%E9pi%20%E9p%EDt%E9szet_.pdf Magyar népi építészet]</ref>Éjjelre a kamra is is alvóhely volt, ajtaja pedig egyes helyeken az udvarra nyílt, toldaléképület voltát jelezve.{{refhely|A kultúra világa → A magyar nép etnográfiája; 1965.}}
|