Csehov ebben a tragikomédiában egyszerre[[Tragikomédia|tragikomédiá]]ban sűríti magába a múlt század elején kiütköző [[Dekadencia|dekadens]] élethangulatot és [[Orosz Birodalom|Oroszország]] – mivel a cseresznyéskert mint [[szimbólum]]ként tekinthető a korabeli ország szimbólumának (erre utalás is történik) – jövőképét. A pénz szerepe fel-, míg az emberi kapcsolatok szerepe leértékelődik. Úr és paraszt viszonya definiálhatatlannámeghatározhatatlanná válik. Sarlotta kereken kimondjaki is mondja, nem érti, miért él ezen a világon. Lopahin komikus figura, akinek elképzelései azért ütköznek Ljubov Andrejevna terveibe, mert azt hiszi, pénzzel megoldható minden probléma. Trofimov, a közel harmincéves diák szintén tragikomikus, pedig a műveltség szikrája egyedül benne fedezhető fel. ''„…micsoda büszkeség az, mi egyáltalán az értelme, ha az emberi test tökéletlen, ha az emberek zöme durva és mélységesen boldogtalan. Ne legyünk úgy elragadtatva magunktól. Inkább csak azzal gondoljunk, hogy dolgozzunk.”'' – fejtegeti magában komikusan. Az öreg inas, Firsz megőszül a darab végére.
