„1984-es Formula–1 világbajnokság” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
{{nincs forrás}}
{{F1 évad infobox
| következő = 1985
| konstruktőri pont = 143.5
| előző = 1983
| kép = Anefo_933-1302_Huub_Rothengatter,_Alain_Prost,_Niki_Lauda_29.10.1984_Lauda_crop.jpg
| kép = Lauda McLaren MP4-2 1984 Dallas F1.jpg
| képaláírás = Niki Lauda, az 1984-es szezon világbajnoka
| év = 1984-es
}}
 
Az '''1984-es Formula–1-es szezon''' volt a 3538. [[Nemzetközi Automobil Szövetség|FIA]] [[Formula–1]] világbajnoki szezon. [[1984]]. március 25-étől október 21-éig tartott, tizenhat versenyen keresztül.
 
Az egyéni világbajnoki cím a szezon során a két [[McLaren]]-es csapattárs, [[Niki Lauda]] és [[Alain Prost]] versenyévé vált. Prost ugyan hét versenyt nyert meg, Lauda pedig csak ötöt, mégis utóbbi lett a világbajnok, méghozzá a sportág történetében rekordnak számító, mindössze félpontos különbséggel. Ez volt Lauda harmadik világbajnoki címe. Ő [[1977-es Formula–1 világbajnokság|1977]] után nyert ismét, míg a McLaren [[1974-es Formula–1 világbajnokság|1974]] után lett újra konstruktőri bajnok.
Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-Cosworth motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az [[1967-es Formula–1 holland nagydíj]]on debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.
 
[[Teo Fabi]] személyében utoljára fordult elő a sport [[20. század|XX. századi]] történetében, hogy egy versenyző egyszerre induljon a Formula-1-ben és az [[Indianapolisi 500|Indianapolis 500]] nagydíjon. Ezt legközelebb [[2017-es Formula–1 világbajnokság|2017]]-ben [[Fernando Alonso]] csinálta meg.
[[Alain Prost]] a [[McLaren]]hez átigazolva verhetetlen párost alkotott [[Niki Lauda|Niki Laudával]]. Feltűnt a mezőnyben az ifjú [[Ayrton Senna]] egy [[Toleman]] autóban, amellyel hatalmas meglepetésre már a második helyen haladt az esős [[1984-es Formula–1 monacói nagydíj|monacói nagydíjon]], amikor a futamot idő előtt leintették. A versenyzők csak a helyezésükért járó pontok felét kapták meg. Így fordulhatott elő, hogy [[Niki Lauda]] mindössze 0.5 ponttal előzte meg [[Alain Prost]]ot az idény végén. A [[McLaren]] óriási előnnyel nyerte a konstruktőri vb-t a [[Scuderia Ferrari|Ferrari]] előtt.
 
Tizenhat éves egyedülálló sikersorozat után a Ford-[[Cosworth]] motorokat kiszorította a turbófeltöltős motorok sora. Az [[1967-es Formula–1 holland nagydíj]]on debütáló Cosworth motorokkal 155 nagydíjat nyertek meg a különböző csapatok.
 
== Átigazolások ==
* A [[Brabham]] megtartotta a 850négyhengeres, most már 900 lóerős [[BMW]]-motort, vele együtt a világbajnoki címvédő [[Nelson Piquet]]-t. [[Riccardo Patrese]] helyére az olasz testvérpár, [[Teo Fabi]] és [[Corrado Fabi]] ültek be, váltva egymást, mert Teo egyidejűleg a CART-ban is versenyzett. Beszélték, hogy [[John Watson (autóversenyző)|John Watson]] vagy a fiatal [[Roberto Moreno (autóversenyző)|Roberto Moreno]] is aláírt volna, de a főszponzor - a [[Parmalat]] - inkább egy olasz versenyzőt szeretett volna.
* A [[Tyrrell Racing|Tyrrell]] vadonatúj párossal kezdett, [[Martin Brundle]] és [[Stefan Bellof]] mellett azonban [[Stefan Johansson (autóversenyző)|Stefan Johansson]] és [[Mike Thackwell]] is szerepet kaptak. A Tyrrell volt az egyetlen csapat, akik az idénynek 530 lóerős V8-as [[Cosworth]]-szívómotorral vágtak neki.
* A [[Williams F1|Williams]] megtartotta [[Keke Rosberg]]et és [[Jacques Laffite]]-ot. Motorjuk aaz előző szezon utolsó futamán már bevetett V6-os turbó Honda volt, 850800 lóerővel.
* A [[McLaren F1|McLaren]] kizárólagos jogot kapott a 750 lóerős TAG-Porsche turbómotorok használatára, amelyek a megelőző évben debütáltak. A francia [[Alain Prost]] csatlakozott a csapathoz előző évi második helyezése után, mellette pedig a kétszeres világbajnok [[Niki Lauda]] volt a másik versenyző. Noha a motor nem volt annyira erős, mint a riválisoké, az üzemanyagtakarékossága és a remek aerodinamikájú kasztni kompenzálta a hiányosságokat.
* A [[Lotus F1 Team|Lotus]] nagy reményekkel vágott neki az idénynek Renault turbómotorjaival és előző évi felállásukkal: [[Elio de Angelis]] és [[Nigel Mansell]] voltak a versenyzői.
* A kiábrándítóra sikeredett 1983-as szezonbefejezést követően a gyári [[Renault F1|Renault]]-csapat nemcsak a versenyzőit, de a tervezőmérnökét is lecserélte. Új pilótái [[Patrick Tambay]] és [[Derek Warwick]] lettek, a motor pedig egy 800 lóerős turbó erőforrás.
* A [[Toleman]], feltörekvő kiscsapatként leigazolta [[Johnny Cecotto]]-t és az újonc [[Ayrton Senna|Ayrton Sennát]], de emellett [[Stefan Johansson (autóversenyző)|Stefan Johansson]] és [[Pierluigi Martini]] is szerepet kaptak. A motor maradt az előző évi négyhengeres Hart-turbómotor. Az évet Pirelli abroncsokkal kezdték, majd szezon közben Michelin gumikra váltottak.
* Az [[Alfa Romeo F1|Alfa Romeo]] (melyet átvett az Euro Racing, a név megtartása mellett) elvesztette főszponzorát, a [[Marlboro|Marlborót]], de helyette megkapta a [[Benetton Formula|Benetton]]t. Új versenyzői [[Riccardo Patrese]] és [[Eddie Cheever]] lettek. Motorjuk az erős, de sokat fogyasztó V8-as Alfa Romeo-turbó maradt.
* A [[Ferrari F138|Ferrari]] továbbfejlesztette előző évi modelljét, melyet 850 lóerős V6-os turbómotor hajtott. Két versenyzője [[René Arnoux]] és az olasz [[Michele Alboreto]] voltak.
* A [[Ligier]] V6-os Renault turbómotorra váltott az előző évi Cosworth-szívómotorról. Versenyzői [[François Hesnault]] és [[Andrea de Cesaris]] lettek.
 
== Összefoglaló ==
AAz szezonbanelőzetes várakozások alapján mindenki az előző évi Brabham-Renault-Ferrari hármas harcára számított, melybe a McLaren tarolt, a TAG-PorscheWilliams, turbómotorjaivalés felvértezetta MP4/2-esekkelLotus esetlegesen beleszólhatott. ANagy meglepetésre a McLaren kiemelkedett ebből a mezőnyből, a kétszeres világbajnok Niki Lauda és a kilencszeres futamgyőztes Alain Prost uralták a mezőnyt.
 
Az újonnan bevezetett üzemanyag-szabályok a sebesség csökkentését szolgálták, így már csak 220 liter üzemanyagot használhattak a turbómotoros autók, a verseny közbeni tankolást pedig betiltották. Némi trükközésre adott módot, hogy csak az üzemanyagtartály mérete volt adott, de ha abba különféle trükkökkel, például fagyasztással több üzemanyag fért, az is szabályos volt. A TAG, amely ekkor a Williams szponzora is volt, egy megállapodás keretén belül a McLaren kizárólagos tervezője lett, és úgy alkották meg a Porsche-turbómotort, hogy a gyártó energiatakarékosság terén szerzett tapasztalatait is felhasználták.
 
A világbajnoki címvédő Nelson Piquet és a Brabham-BMW ideális páros voltak, kilenc pole pozíciót is szerzett, de az első hét futamon még pontot sem sikerült szereznie motorhiba és turbóhiba miatt, így le kellett tennie a címvédésről. Ennek ellenére a végsőkig küzdött, és a szezon végén is számtalanszor volt, hogy vezette a versenyt, amelyet aztán rendre valamilyen meghibásodás miatt vagy fel kellett adnia, vagy az üzemanyaggal spórolás miatt lassítania kellett. Helyette az idény a McLaren két versenyzője közti titáni küzdelemről szólt. FőlegProst, akit a Renault csapattól az előző év végén kirúgtak (mert nyíltan kritizálta csapatát) főleg az időmérőkön volt nagyon gyors, de Lauda a versenyeken képes volt tartani vele a tempót. A két évvel korábban a Formula–1-be visszatérő Lauda úgy tűnt, semmit nem vesztett korábbi elszántságából és lendületéből, de Prost személyében emberére akadt. Az időmérő edzéseket nem is nagyon erőltette, inkább a versenystratégiára koncentrált. Megbízhatósága és folyamatos pontgyűjtögetése eredményezte azt, hogy végül ha mindössze fél ponttal is, de világbajnok lehetett. Ráadásul [[Denny Hulme]] után másodikként vitte ezt véghez úgy, hogy az idényben egyetlen pole-pozíciót sem szerzett.
 
Prost mindazonáltal balszerencsésnek volt nevezhető, hogy ismét elveszítette a világbajnoki címért folytatott küzdelmet. Hét versenyt nyert meg, míg Lauda csak ötöt, a [[Formula–1 monacói nagydíj|monacói nagydíj]] után pedig 4 és fél pontot szerzettveszített azzal, amikorhogy az esőben félbeszakították a futamot. Ezt a félbeszakítást - amelyet Jacky Ickx kérésére rendeltek el, és a versenybírókkal meg sem tárgyalta a döntését - sokan vitatták; állítólag a Porsche érdekeltségi körében dolgozó Ickx akkor intette le a futamot, amikor a Porsche-motorral küzdő Prostnak még éppen esélye volt nyerni a feltörekvő Tolemanos Sennával szemben. A megszakításkor Senna haladt az élen, de mivel ilyenkor az előző körös eredményeket kell figyelembe venni, így csak második lett. A Toleman mérnökei szerint a felfüggesztés hibájasérülése miatt egyébként be sem tudta volna fejezni a futamot normál körülmények között.
 
Idény közben a Tyrrell csapatot súlyos büntetéssel szankcionálták. A detroiti kelet-amerikai nagydíj után, ahol Martin Brundle második helyezést ért el, a versenybírák szennyeződéseket találtak a vízbefecskendező rendszerben, valamint becsomagolt ólomgolyókat az üzemanyagtartályban. Vizsgálatokat végeztek, melynek végén kiderült, hogy a csapat üzemanyagot tankolt verseny közben, amely attól az évtől kezdve egészen [[1994-es Formula–1 világbajnokság|1994]]-ig szigorúan tilos volt. Ennek következtében diszkvalifikálták őket és elvették addig szerzett 13 pontjukat - bár a versenyeken továbbra is indulhattak, amit az utolsó három futam kivételével meg is tettek. Sokan túlzásnak érezték a FISA döntését, és úhgy vélték, hogy az egész csak statuálás, amit azért tettek meg, mert az előző idényben a Brabham simán megúszott egy hasonló esetet, amikor bevallották, hogy az autójuk egy szabálytalan keverékű üzemanyag miatt könnyebb volt.
 
A McLaren dominált, a Formula–1 történetének addigi legnagyobb sikerszériáját aratta 12 futamgyőzelemmel, ebből négy kettős győzelem volt. Ennek köszönhetően nem volt nehéz a konstruktőri cím elnyerése sem, 86 pontos előnnyel a Ferrari előtt. A Brabham nyert még két versenyt, a Ferrari és a Williams pedig egyet-egyet. Ez utóbbi volt a Honda turbómotor első győzelme abból a 40-ből, melyet 1988-ig szereztek, illetve 17 év után az első Honda-motoros győzelem. Az amerikai nagydíjat először és utoljára tartották Dallasban, a 40 fokos texasi nyár ugyanis alaposan próbára tette a versenyzőket és a technikát is, az aszfalt pedig tönkrement. A problémák ellenére egy nagyon jó versenyt láthattak a nézők, még ha csak 7 autó is ért célba. Mivel az azt megelőző detroiti nagydíjon is csak hatan fejezték ve a versenyt, ezért ezt a két futamot Denis Jenkinson sportújságíró "roncsderbinek" nevezte.
 
Zolderben harmadszor és utoljára rendeztek belga nagydíjat. A pályán, ahol [[Gilles Villeneuve]] meghalt, Michele Alboreto aratott győzelmet, éppen Villeneuve 27-es rajtszámával. Szintén utoljára rendezték meg a francia nagydíjat Dijonban.
 
== Versenyről versenyre ==
 
=== Brazília ===
 
=== Dél-Afrika ===
 
=== Belgium ===
 
=== San Marino ===
 
=== Franciaország ===
 
=== Monaco ===
 
=== Kanada ===
 
=== Kelet-Amerika (Detroit) ===
 
=== Amerika (Dallas) ===
 
=== Nagy-Britannia ===
 
=== NSZK ===
 
=== Ausztria ===
 
=== Hollandia ===
 
=== Olaszország ===
Prost mindazonáltal balszerencsésnek volt nevezhető, hogy ismét elveszítette a világbajnoki címért folytatott küzdelmet. Hét versenyt nyert meg, míg Lauda csak ötöt, a [[Formula–1 monacói nagydíj|monacói nagydíj]] után pedig 4 és fél pontot szerzett, amikor az esőben félbeszakították a futamot. Ezt a félbeszakítást - amelyet Jacky Ickx kérésére rendeltek el - sokan vitatták; állítólag a Porsche érdekeltségi körében dolgozó Ickx akkor intette le a futamot, amikor a Porsche-motorral küzdő Prostnak még éppen esélye volt nyerni a feltörekvő Tolemanos Sennával szemben. A megszakításkor Senna haladt az élen, de mivel ilyenkor az előző körös eredményeket kell figyelembe venni, így csak második lett. A Toleman mérnökei szerint a felfüggesztés hibája miatt egyébként be sem tudta volna fejezni a futamot normál körülmények között.
 
=== Európai nagydíj (Nürburgring) ===
Idény közben a Tyrrell csapatot súlyos büntetéssel szankcionálták. A detroiti kelet-amerikai nagydíj után, ahol Martin Brundle második helyezést ért el, a versenybírák szennyeződéseket találtak a vízbefecskendező rendszerben, valamint becsomagolt ólomgolyókat az üzemanyagtartályban. Vizsgálatokat végeztek, melynek végén kiderült, hogy a csapat üzemanyagot tankolt verseny közben, amely attól az évtől kezdve egészen [[1994-es Formula–1 világbajnokság|1994]]-ig szigorúan tilos volt. Ennek következtében diszkvalifikálták őket és elvették addig szerzett 13 pontjukat - bár a versenyeken továbbra is indulhattak, amit az utolsó három futam kivételével meg is tettek.
 
=== Portugália ===
A McLaren dominált, a Formula–1 történetének addigi legnagyobb sikerszériáját aratta 12 futamgyőzelemmel, ebből négy kettős győzelem volt. Ennek köszönhetően nem volt nehéz a konstruktőri cím elnyerése sem, 86 pontos előnnyel a Ferrari előtt. A Brabham nyert még két versenyt, a Ferrari és a Williams pedig egyet-egyet. Ez utóbbi volt a Honda turbómotor első győzelme abból a 40-ből, melyet 1988-ig szereztek, illetve 17 év után az első Honda-motoros győzelem.
 
== Nagydíjak ==
* Motorsport [https://hu.motorsport.com/f1/news/ezen-a-napon-1984-portugal-nagydij-mclaren-lauda-prost-fel-pont/]
* HVG hu [http://hvg.hu/cegauto/20180320_egy_darabka_f1tortenelem_elado_ayrton_senna_legendas_forma_1es_autoja]
 
{{Fordítás|en|1984 Formula One World Championship|oldid=920394676}}
 
== További információk ==