„Iraki háború” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Hullámos ő – kalapos ű Vizuális szerkesztés |
Tartalomhozzáadás (pontosításra és a nyelvhelyesség javítására szorul) |
||
141. sor:
Ennek a támadásnak a leküzdésére a koalíciós erők a invázió vége óta először vetették be újra a légierőt és a [[tüzérség]]<nowiki/>et, a gyanús rejtekhelyeket és az ellenség tüzérségi pozícióit megcélozva. Ellenőrizték a fő útvonalakat, járőröztek és felléptek az ellenséges lázadók ellen. Ezenkívül két falut, köztük Szaddam szülõhelyét, Al-Auja-t és Abu Hishma kisvárosát szögesdróttal körülvették és gondosan őrizték.
=== Az Ideiglenes Koalíciós Hatóság és az Iraq Survey Group ===
Röviddel az invázió után a többnemzeti koalíció létrehozta az Ideiglenes Koalíciós Hatóságot (CPA; arabul: سلطة الائتلاف الموحدة), amely az ún. „Zöld Övezetben” működött, Irak demokratikus, átmeneti kormányának létrehozásáig. Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 1483-as számú (2003. május 22-i) határozatára és a háborús törvényekre hivatkozva a CPA az iraki kormány felett végrehajtó, törvényhozó és igazságügyi hatalommal rendelkezett a CPA létrehozásának időpontjától (2003. április 21-től) a feloszlatásáig (2004. június 28.).
A CPA-t eredetileg Jay Garner volt amerikai katonatiszt vezette, de kinevezése csak 2003. május 11-ig tartott, amikor Bush elnök helyette L. Paul Bremer-t. nevezte ki. 2003. május 16-án a első munkanapján Paul Bremer kiadta az 1. Ideiglenes Koalíciós Hatósági Rendeletet, hogy kizárja az új iraki kormányt és a Baasz párt adminisztrációjának tagjait. Ez a „debaaszifikációnak” nevezett politika végül 85 000–100 000 iraki távozását elbocsátását eredményezte a munkahelyükről, köztük 40 000 iskolai tanárnak mondtak fel, akik csatlakoztak a Baasz Párthoz a munkájuk megtartása érdekében. Ricardo Sanchez, az amerikai hadsereg tábornoka katasztrofális kudarcnak nevezte a döntést. Bremer a CPA 2004. júniusi feloszlatásáig szolgált vezetőként.
2003 májusában, a CPA-n belüli Iraki Védelmi Minisztérium tanácsadója, Walter B. Slocombe a háború előtti Bush-politika megváltoztatását és az ellenségeskedés megszűnése után a volt iraki hadsereg alkalmazását javasolta. Abban az időben több ezer olyan iraki katona volt, akiknek hónapok óta nem fizettek bért, és a CPA-ra vártak, hogy visszakaphassák a munkájukat Irak biztonságának és újjáépítésének elősegítése érdekében. A CPA-n belül dolgozó amerikai katonai személyzet tanácsai ellenére, Bremer videokonferencia keretei között beszélt Bush elnökkel és felhatalmazást kért az Egyesült Államok iraki politikájának megváltoztatására. Bush felhatalmazást adott Bremernek és Slocombenak a háború előtti időszakra jellemző iraki politika megváltoztatására. Slocombe 2003. tavaszán jelentette be a változtatást az Egyesült Államok Irakkal szembeni politikájában. A bejelentés miatt több ezer volt iraki katona csatlakozott a különféle felkelő mozgalmakhoz. Az iraki hadsereg feloszlatására vonatkozó rendelet előtti héten egyetlen koalíciós erőkhöz tartozó katonát sem öltek meg ellenállók Irakban. Ezzel szemben egy héttel később öt amerikai katona meghalt. Ezek után 2003. június 18-án a koalíciós erők tüzet nyitottak a Bagdadban tiltakozó volt iraki katonákra, akik köveket és különböző tárgyakat dobtak a koalíciós erők katonái felé. Az iraki hadsereg feloszlatására vonatkozó célkitűzést a Koalíciós Hatóság csak néhány nappal a végrehajtása után változtatta meg, de már túl késő volt; az egykori iraki hadsereg megszüntette az együttműködést a CPA-val, és az Ideiglenes Koalíciós Hatóság és a koalíciós erők elleni fegyveres ellenállás csoportosulásaival kezdtek el kollaborálni.
Egy másik csoport, amelyet az invázió után a koalíciós erők hoztak létre, az ezernégyszáz tagot számláló, nemzetközi Iraq Survey Group (ISG) volt, amely tényfeltáró missziót végzett az iraki tömegpusztító fegyverek megtalálására. 2004-ben az ISG „Duelfer” jelentése szerint Irak nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel.
'''A volt iraki kormány tagjainak és vezetőinek elfogása'''
2003 nyarán a koalíciós erők a korábbi kormány még életben lévő vezetőinek elfogására összpontosítottak. Július 22-én az USA 101. légi hadosztályának és a 20. különleges alakulatának katonái megtámadták Szaddam Huszein fiait (Uday és Qusay) és az egyik unokáját. Összességében a korábbi kormány több mint 300 vezetőjét meggyilkolták vagy elfogták, valamint velük együtt számos alacsonyabb jelentőségű tisztviselőt és katonai vezetőt.
A legfontosabb, hogy Szaddam Husszeint 2003. december 13-án elfogták a [[Tikrit]] közelében lévő farmon, a „Red Dawn” művelet során. A műveletet az Egyesült Államok Hadseregének 4. Gyalogos Hadosztály és a 121. különleges alakulat tagjai hajtották végre. Szaddam tartózkodási helyét családtagjaitól és korábbi testőreitől tudták meg.
Szaddam elfogásával és a lázadók általi támadások számának csökkenésével néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy a koalíciós erők kezelni tudják a felkelés okozta háborús helyzetet. Az ideiglenes kormány elkezdte az ország rendőrségének szánt új Iraki Biztonsági Erők kiképzését.[[Kép:Coalition of the willing.svg|bélyeg|300px|Az eredeti „hajlandók koalíciója”]]
== Résztvevők ==
[[Kép:Multinational force in iraq countries.PNG|bélyeg|300px|A 2006-ban csapatokat állomásoztatók]]
| |||