„Opéra Garnier” változatai közötti eltérés

A rendkívül magabiztos Garnier a részletekkel túlterhelt [[neobarokk stílus]]sal - saját bevallása szerint - a "III. Napóleon stílus"-t akarta megteremteni. Tény, hogy a párizsi Opéra ([[1862]]-[[1874]]) a neobarokk építészet valóságos áradatát indította el [[Franciaország]]ban, de [[Németország]]ban, [[Olaszország]]ban, sőt az [[Amerika (szuperkontinens)|amerikai]] földrészen is, mind [[Észak-Amerika|Észak-]], mind [[Dél-Amerika|Dél-Amerikában]]. Garnier sikere, fontossága, hatása nem az újszerű és merész formai megoldásokból adódik, hanem a [[szintézis]]alkotásban nyilvánul meg, egyben azzal, hogy halmozza a részleteket. Az egész [[Színház (épület)|színházi]] [[épület]] szerkezetének minden egyes eleme a teatralitásig hangsúlyozódik: az előcsarnok, a lépcsőház, a hall, a színpad, az öltözők, a messziről látható vaskupola, a belső díszítések visszatérése a homlokzaton, a szokatlanul sajátos életet élő [[szobrászat]]i elemek, melyek közül legkiválóbbak [[Jean-Baptiste Carpeaux]] ''[[Tánc]]csoportja'' és Guillaume ''[[zene|Muzsikája]]''. Garnier térszemlélete igen merész a szélsőségesen hangsúlyozott részletek együttese miatt. A részletek kidolgozásának módját Garnier tudatosan kölcsönözte neves mesterek egész sorától ([[Sansovino]], [[Andrea Palladio]], [[Perrault]], [[Bibiena]], [[Levau]], [[Lebrun]], [[Piranesi]]).