„Gemini-program” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →‎Gemini–IV: képigazítás
→‎Gemini–7: jelölés pontosítása
377. sor:
A Gemini VII volt a Gemini-program – startsorrendjét tekintve – negyedik, emberek részvételével indított repülése, míg hivatalos jelölését és az eredeti terveket illetően az ötödik. A [[NASA]] az űrsétát és az űrrandevút követően úgy döntött, hogy ezúttal egy másodlagos célkitűzést is kipróbál, mégpedig a hosszú időtartamú repülést. A Gemini VII megcélozta a 14 napos repülést, amely egy holdutazás elméleti maximum időtávjának számított. A kijelölt két [[űrhajós]] erre a feladatra is készült fel. Azonban a tervek teljesen romba dőltek, amikor a Gemini program addig teljesen független előző repülése, a Gemini VI első startja kudarcba fulladt. Az előző repülés célja egy immár teljes értékű [[űrrandevú]] kivitelezése volt, amelyhez egy [[RM–81 Agena|Agena]] célrakétát akartak felhasználni, ám az a felbocsátáskor meghibásodott, az embert szállító űrhajónak nem volt mivel találkoznia odafenn. Az űrhajót gyártó [[McDonnell Aircraft|McDonnell]] vezetői felvetették, hogy ne egy újabb Agena legyen a megismételt start alkalmával a céltárgy, hanem egy másik [[Gemini űrhajó]]. A NASA elfogadta az elképzelést és ennek megfelelően alakította át a Gemini VI és az őt követő Gemini VII repülését.<ref name="OTSoT_ch12_4">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch12-4.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Suitcase for a Fortnight|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-10-26}}</ref>
 
A repülésre [[Donald Slayton|Deke Slayton]] [[Frank Borman]] parancsnokot és [[James Lovell|Jim Lovell]] pilótát jelölte ki személyzetként (a testvérűrhajóban pedig [[Walter Schirra|Wally Schirra]] parancsnok és [[Thomas Stafford|Tom Stafford]] pilóta foglalt helyet). A páros repülés tervezésekor felmerült, hogy Stafford és Lovell helyet cserélhetne, ám ezt Borman heves tiltakozása miatt végül elvetették. A tervezett szimultán repülés legnagyobb kihívása volt, hogy a Gemini VII startját követően milyen gyorsan tudja a földi személyzet ismét szolgálatba állítani a 19-es indítóállást. A tervek szerint erre kilenc nap volt szükséges, amelyet teljesített is a [[Cape Canaveral Air Force Station|Cape Canaveral]]-i csapat. Ám az ominózus kilencedik napra a Gemini VIAVI–A számára kitűzött start meghiúsult: a Titan II rakéta egyik elektromos csatlakozója idő előtt kihúzódott, amely a startfolyamat automatikus leállásához vezetett az utolsó másodpercben. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy az ilyen esetekre a műveleti utasításban előírt katapultálás nem ment végbe, mivel az azt irányító parancsnok nem húzta meg a kart.<ref name="OTSoT_ch12_6"/>
 
A Gemini VII startjára [[1965]]. [[december 4.|december 4]]-én került sor 14:30:03-kor (19:30:03 UTC) a 19-es indítóállásból. Az első manőver rögtön a pályára állás után jött el, az űrhajónak meg kellett közelítenie a eltávolodó rakétát, kvázi űrrandevút végrehajtani. Ezt követően jöhetett a repülés legnagyobb újdonsága: az egyik űrhajós levehette az űrruhát (elővigyázatosságból a másiknak beöltözve kellett maradni, bár később ez az elgondolás megdőlt és a repülés végén mindkét űrhajós levetkőzhetett a könnyű kezeslábasára). [[1965]]. [[december 12.|december 12]]-én került volna sor a látogató űrhajó startjára, ám egy meghibásodott elektromos csatlakozó miatt ez a start meghiúsult, így a Gemini VII legénysége hiába várta a másik űrhajót. A megismételt startra csak [[1965]]. [[december 15.|december 15]]-én került sor. A másodikként startoló űrhajó negyedik keringése során a Gemini VIAVI–A űrrandevút hajtott végre a Gemini VII űrhajóval. Ennek során a kezdeti 1992 kilométeres távolságot fokozatosan csökkentve, a negyedik keringés végén aktívan manőverezve végül negyven méter távolságra közelítette meg egymást a két űrhajó, majd kötelékrepülésbe kezdtek. A műveletek során a Gemini VIAVI–A volt az aktív fél, a Gemini VII passzív maradt. Később a Gemini VIAVI–A gyakorlásképpen körberepülte és különböző szögekben közelítette meg a testvérűrhajót, miközben végig 30 cm és 90 méter között tartották a távolságot. A sikeres űrrandevút követően Schirráék leszálltak, míg Bormanék még három napot keringtek fenn, hogy kitöltsék a 14 napra tervezett repülési időt. A repülés legvégén egy sor probléma ütötte fel a fejét, ám ennek ellenére 13 nap 18 óra 35 perc 1 másodperc repülés után sikerrel szálltak le az űrhajósok az [[Atlanti-óceán]]ra [[1965]]. [[december 18.|december 18]]-án.<ref name="OTSoT_ch12_5">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch12-5.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Two Weeks in a Spacecraft
|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-10-26}}</ref><ref name="OTSoT_ch12_7"/><ref name="OTSoT_ch12_8">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch12-8.htm|title=On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - The Home Stretch|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-10-26}}</ref>